Szép, napsütéses szombat délután a megbeszélt időpontban ücsörgünk az Akvárium egyik asztalánál. Four Fingers Franky sörért megy, Dirty Joke pedig Szexi Ribizli dekoltázsába mélyedve próbál uralkodni magán, amíg ez a dögös, vörös ruhás nő a kézis nyereményjátékunkban részt vevők nevét vagdossa apró cetlikre. Jól érezzük magunkat. Egyébként a Supernem tagjait várjuk. Pulius Tibi és Papp Szabi még a múltkor, a fehérvári koncert előtti-utáni közös backstage-es kirándulás alatt ígérték meg, hogy pótoljuk a Finlandiába fulladt interjút.
Mindhárman az első korsó vége felé járunk, amikor hirtelen fényleni kezd a horizont, és a meggörbülő hipertérben feldereng egy tökéletes rocksztár sziluettje. Papp Szabi az. Széles vigyort, fehér cipőt és fekete dzsekit visel. Különös ismertetőjele a Supernem mindhárom tagjára jellemző, az univerzum frekvenciáján rezgő aura. Szédülni kezdünk… Oké, Szexi Ribizli talán kicsit jobban… ezen picit meg is sértődünk.
Szevasztok srácok! Hú ne haragudjatok, de Tibi (Pulius Tibor - gitár, vokál) meg Imi (Mózsik Imre - dob) haldokolnak, a hét összes próbáját le kellett mondanunk… szóval tényleg bocsi. Amúgy tegnap még tök örültek, hogy Őket is hívtátok.
Jajj de kár… ezek szerint veled kell beérnünk… Ezt hogy érted, hogy ’Őket is…’. Van, aki nem kéri őket?
Ja-ja. Van, aki külön mondja, hogy csak én jöjjek. Én sem értem… Szóval jól esett Nekik, és mondták, hogy mindenképpen pótolják. Hívjátok majd Tibit… imád szerepelni!
Nem is feltételeztünk mást… Ti nyitjátok a VOLTot… ők kértek fel, vagy volt előtte valami udvarlás?
Hát képzeld el, hogy tavaly mi zártuk, mi voltunk az utolsó koncert, és ez óriási megtiszteltetés volt. Most egy olyan szintre lépett a zenekar az új lemez kapcsán, hogy jobban odafigyelnek ránk, és még jobban elismernek, ami tök jó, fless, és képzeld el, hogy mondták, hogy jó, akkor idén nagyszínpad. Baromira örülünk neki!
Nagyszínpad azt jelenti, hogy sötétedés után?
Nem-nem-nem, a legelső koncert, 5 órától. Nyilván, hogy sokkal jobban szeretünk este 10-től játszani, akár egy eggyel kisebb színpadon. Gondolkodtunk rajta, hogy vállaljuk-e el délután. Aztán utána rájöttünk arra, hogy már előző nap is ott lesz mindenki, és ez egy olyan megtiszteltetés, amire büszkék lehetünk - a 20. Volt fesztiválról beszélünk! Ez az összes könyvben is benne lesz, hogy aznap ki játszott a Nagyszínpadon, és ez nekünk fontos, hogy ott lesz a nevünk.
És kikkel kellett volna versenyezni? Például tavaly kik voltak ilyen idősávban?
Fogalmam sincs… Figyelj, amikor indult a zenekar 2003 környékén mi már voltunk egyszer nagyszínpadosok a VOLTon, de az már 10 éve volt…
És a Fonogramos jelölés? Az nagyon meleg nem?
Hát az kurvajó, emberek! Remélem, hogy meg is nyerjük… Ránk férne, baromi fless lenne…
Lesz új klip?
Igen, van tervben, pont most megyek a rendezőhöz. Az a terv, hogy lejön velünk egy csomó fesztiválra, kiválasztunk egy dalt - amit még nem tudom, hogy mi lesz -, és több színpadon felveszi. Állat lesz, mert hat fesztiválon vagyunk nagyszínpadon idén, úgyhogy lesz mit kamerázni. Minden helyszínen felveszi azt a dalt, és abból vágunk össze egy klipet.
… tehát akkor ez egy koncertvideó lesz?
Abszolút!
Ki rendezi?
Ő a Miki… E357.
Ő már rendezett nektek, igaz?
Abszolút, a Hova megy, ki? és az Irány a moziba be…
A Hova megy, ki? – vel kapcsolatban megy a nagy fórumozás, hogy ez a New Yorkos jelenet most bluebox? De az nem bluebox…
Nemám, egy snittre kimentünk…
És mennyit voltatok kint?
Egy hetet végül… hát, ha már ott vagyunk, akkor szórakozzunk… Figyelj, én úgy akartam kimenni, hogy megvesszük a jegyet, kimegyünk, leforgatjuk, bebaszunk és jövünk vissza a következő járattal, de aztán kicsit elszabadultak a dolgok...
Akkor létezik New York…
Viccelsz? A világ egyik legjobb helye… elaludtunk a taxiban, Jersey-ben ébresztett minket a feka sofőr, hogy ’hey guys, get out!’… jó szórakozás… figyelj, New York a magunkfajta embereknek van kitalálva. Magamból indulok ki, tehát kinyílik az egész. Voltam én sok helyen a világon hála az égnek, de New Yorkban még nem. Kanadában voltam sokat, Keleten, meg mindenhol, de New York, az bazdmeg… hát az valami elképesztő. Tényleg a világ közepe! London például nekem annyira nem, New York… az nagypálya! Elképesztő fless…
Tudod a Galaxis útikalauz stopposoknak… abban van, ahogy belegondol, hogy Amerika, meg New York már nem is létezik, és nem tudta felfogni. És én is úgy vagyok, hogy mi van, ha mindenki, aki odamegy, meg visszajön az egy ilyen nagy agymosás, és ott igazából idegenek uralkodnak....?
Hát ez jó… Nem, nem idegenek, de elég erős arcok. Tényleg, óriási, elképesztő pulzálás van…
És tényleg sosem alszik..
Soha… döbbenetes fless tényleg… mondjuk én világéletemben New York kattant voltam, és kimentem, és így eldurrant az agyam tőle…
Most voltál először?
Aha, most. De érted, nem is voltunk sokat, öt, vagy hat napot… érted, nem az, hogy kinn voltam három évet… olyan villanás volt, hogy azt hittem elájulok. Érdemes elmenni és megnézni, és amúgy kurvára nem elérhetetlen, mert normális szállodában laktunk, egyáltalán nem volt drága a szállás, olyan, mintha Siófokon kivennék egy szobát - ezt viccen kívül mondom. Nyilván drága hely, egy cigi 3000 forint, de mondjuk nem is érdemes átszámolni... tényleg nem egy olyan elérhetetlen hely. Pár óra alatt ott vagy.
A Tudományos Fantasztikus Pop-on a címadó szám… az kiről szól? Nyilván van egy előadó…
Szép, napsütéses szombat délután a megbeszélt időpontban ücsörgünk az Akvárium egyik asztalánál. Four Fingers Franky sörért megy, Dirty Joke pedig Szexi Ribizli dekoltázsába mélyedve próbál uralkodni magán, amíg ez a dögös, vörös ruhás nő a kézis nyereményjátékunkban részt vevők nevét vagdossa apró cetlikre. Jól érezzük magunkat. Egyébként a Supernem tagjait várjuk. Pulius Tibi és Papp Szabi még a múltkor, a fehérvári koncert előtti-utáni közös backstage-es kirándulás alatt ígérték meg, hogy pótoljuk a Finlandiába fulladt interjút.
Mindhárman az első korsó vége felé járunk, amikor hirtelen fényleni kezd a horizont, és a meggörbülő hipertérben feldereng egy tökéletes rocksztár sziluettje. Papp Szabi az. Széles vigyort, fehér cipőt és fekete dzsekit visel. Különös ismertetőjele a Supernem mindhárom tagjára jellemző, az univerzum frekvenciáján rezgő aura. Szédülni kezdünk… Oké, Szexi Ribizli talán kicsit jobban… ezen picit meg is sértődünk.
Szevasztok srácok! Hú ne haragudjatok, de Tibi (Pulius Tibor - gitár, vokál) meg Imi (Mózsik Imre - dob) haldokolnak, a hét összes próbáját le kellett mondanunk… szóval tényleg bocsi. Amúgy tegnap még tök örültek, hogy Őket is hívtátok.
Jajj de kár… ezek szerint veled kell beérnünk… Ezt hogy érted, hogy ’Őket is…’. Van, aki nem kéri őket?
Ja-ja. Van, aki külön mondja, hogy csak én jöjjek. Én sem értem… Szóval jól esett Nekik, és mondták, hogy mindenképpen pótolják. Hívjátok majd Tibit… imád szerepelni!
Nem is feltételeztünk mást… Ti nyitjátok a VOLTot… ők kértek fel, vagy volt előtte valami udvarlás?
Hát képzeld el, hogy tavaly mi zártuk, mi voltunk az utolsó koncert, és ez óriási megtiszteltetés volt. Most egy olyan szintre lépett a zenekar az új lemez kapcsán, hogy jobban odafigyelnek ránk, és még jobban elismernek, ami tök jó, fless, és képzeld el, hogy mondták, hogy jó, akkor idén nagyszínpad. Baromira örülünk neki!
Nagyszínpad azt jelenti, hogy sötétedés után?
Nem-nem-nem, a legelső koncert, 5 órától. Nyilván, hogy sokkal jobban szeretünk este 10-től játszani, akár egy eggyel kisebb színpadon. Gondolkodtunk rajta, hogy vállaljuk-e el délután. Aztán utána rájöttünk arra, hogy már előző nap is ott lesz mindenki, és ez egy olyan megtiszteltetés, amire büszkék lehetünk - a 20. Volt fesztiválról beszélünk! Ez az összes könyvben is benne lesz, hogy aznap ki játszott a Nagyszínpadon, és ez nekünk fontos, hogy ott lesz a nevünk.
És kikkel kellett volna versenyezni? Például tavaly kik voltak ilyen idősávban?
Fogalmam sincs… Figyelj, amikor indult a zenekar 2003 környékén mi már voltunk egyszer nagyszínpadosok a VOLTon, de az már 10 éve volt…
És a Fonogramos jelölés? Az nagyon meleg nem?
Hát az kurvajó, emberek! Remélem, hogy meg is nyerjük… Ránk férne, baromi fless lenne…
Lesz új klip?
Igen, van tervben, pont most megyek a rendezőhöz. Az a terv, hogy lejön velünk egy csomó fesztiválra, kiválasztunk egy dalt - amit még nem tudom, hogy mi lesz -, és több színpadon felveszi. Állat lesz, mert hat fesztiválon vagyunk nagyszínpadon idén, úgyhogy lesz mit kamerázni. Minden helyszínen felveszi azt a dalt, és abból vágunk össze egy klipet.
… tehát akkor ez egy koncertvideó lesz?
Abszolút!
Ki rendezi?
Ő a Miki… E357.
Ő már rendezett nektek, igaz?
Abszolút, a Hova megy, ki? és az Irány a moziba be…
A Hova megy, ki? – vel kapcsolatban megy a nagy fórumozás, hogy ez a New Yorkos jelenet most bluebox? De az nem bluebox…
Nemám, egy snittre kimentünk…
És mennyit voltatok kint?
Egy hetet végül… hát, ha már ott vagyunk, akkor szórakozzunk… Figyelj, én úgy akartam kimenni, hogy megvesszük a jegyet, kimegyünk, leforgatjuk, bebaszunk és jövünk vissza a következő járattal, de aztán kicsit elszabadultak a dolgok...
Akkor létezik New York…
Viccelsz? A világ egyik legjobb helye… elaludtunk a taxiban, Jersey-ben ébresztett minket a feka sofőr, hogy ’hey guys, get out!’… jó szórakozás… figyelj, New York a magunkfajta embereknek van kitalálva. Magamból indulok ki, tehát kinyílik az egész. Voltam én sok helyen a világon hála az égnek, de New Yorkban még nem. Kanadában voltam sokat, Keleten, meg mindenhol, de New York, az bazdmeg… hát az valami elképesztő. Tényleg a világ közepe! London például nekem annyira nem, New York… az nagypálya! Elképesztő fless…
Tudod a Galaxis útikalauz stopposoknak… abban van, ahogy belegondol, hogy Amerika, meg New York már nem is létezik, és nem tudta felfogni. És én is úgy vagyok, hogy mi van, ha mindenki, aki odamegy, meg visszajön az egy ilyen nagy agymosás, és ott igazából idegenek uralkodnak....?
Hát ez jó… Nem, nem idegenek, de elég erős arcok. Tényleg, óriási, elképesztő pulzálás van…
És tényleg sosem alszik..
Soha… döbbenetes fless tényleg… mondjuk én világéletemben New York kattant voltam, és kimentem, és így eldurrant az agyam tőle…
Most voltál először?
Aha, most. De érted, nem is voltunk sokat, öt, vagy hat napot… érted, nem az, hogy kinn voltam három évet… olyan villanás volt, hogy azt hittem elájulok. Érdemes elmenni és megnézni, és amúgy kurvára nem elérhetetlen, mert normális szállodában laktunk, egyáltalán nem volt drága a szállás, olyan, mintha Siófokon kivennék egy szobát - ezt viccen kívül mondom. Nyilván drága hely, egy cigi 3000 forint, de mondjuk nem is érdemes átszámolni... tényleg nem egy olyan elérhetetlen hely. Pár óra alatt ott vagy.
A Tudományos Fantasztikus Pop-on a címadó szám… az kiről szól? Nyilván van egy előadó…
Igazából az egy korszakról szól… nem akartam egy alakot adni neki, tehát nincsen név, meg ilyesmi, ez egy ilyen nyolcvanas évek fílingről szól, amikor bejöttek a villódzó fények, meg a füstgép, meg a robotlámpák és arról akartam… meg azért kezdődik azzal a gépdobbal, ezzel egy kicsit próbáltuk odakalauzolni a hallgatókat. Sokan kérdezik ezt amúgy - senkiről. Igazából az egész új lemeznek a szövege úgy íródott, hogy nem akartam feltétlenül sztorizni. Nem össze-vissza, de csak mondatképekben gondolkodtam, és úgy pakoltam a szöveget.
Mondjuk impresszionizmus?
Igen, érzések… kérdezik, hogy mikor lesz újra olyan sztorizós dal, mint például a Rendőrsztori, és ha van olyan sztori az életünkben, akkor nyilván megírjuk. De ezzel a lemezzel arra akartunk rámenni, hogy ne kelljen nagyon gondolkodni a szövegeken. Nem azért mert kiürültünk, hanem akkora információáradat van már, meg annyira felpörgött ez az egész, hogy nem akartam ilyen nehéz szövegeket, meg megfejteni a világot, mert már mindenki fejtegeti az interneten, meg jobbra-balra. Egyszerűt akartam: ’...hova megy, ki? ki hova megy?’ Lehet ordítani…
És a Dózsa Tamás srác, a KurioUSs… ő keresett meg titeket?
Úgy van tudod, hogy én csinálom mellette a Soerii & Poolek-et, ami a szívem csücske… Imádjuk, az valami szenzációs szórakozás. És abban van a Jappi, a főnök (Takács Zoltán Jappán, a szerk.) meg a Kovács Gergő Gerrison, ő a két főhős...
... bocs, de most akkor melyikük a Soerii és melyikük a Poolek?
Senki nem tudja… szerintem Ők sem.
Dunaújvárosban azt beszélik, hogy két ottani csövi ihlette a nevüket. Az egyikük állítólag meghúzta a másik anyját…
De te ismered ezt a két arcot? Vagy csak legenda? Megkérdezem én a Jappit… Na és hol tartottunk? Ja igen! Gerri meg a Jappi, ők zeneileg nagyon el vannak repülve. Kurvasokat tanultam tőlük, meg kurvasokat segítettek az új lemez kapcsán is -főleg a Jappi, aki a lemezünknek a producere. Ő rengeteget hozzárakott most a zenekarhoz, és kurvasokat köszönhetünk neki, iszonyatosan profi, zeneileg nagyon fejlett gyerek, meg mer is csinálni.
És ahogy a Soerii & Poolek elkezdett működni, a Jappiék mindent azonnal pakolnak fel a netre, és így több száz dj teljesen maguktól elkezdtek küldözgetni remixeket. Aztán volt ez a KurioUSs gyerek, aki huszonvalahány éves lehet, és olyat tekert, hogy bazdmeg, egy lakótelep így erre felkelt. És basszus én megőrültem, hogy „Ez ki bazdmeg?” Kibaszottul kemény az arc, és a Soerii & Poolek-nek csinált először mixeket, például az Elton John-hoz, és jelezte, hogy kurvára szereti a Supernemet, és kérdezte, hogy nem küldenék-e neki egy számot/sávot. Erre mondtam, hogy enyém az öröm. Elküldtem neki a Hova megy, ki?-t, aztán meg fogtam a fejem, hogy ez valami állati lett!
Baromi jó a gyerek. Az Odett számát is remixelte például… (Miért kell komolyan)
Igen, hallottam… abszolút jó.
Bálint (Kubányi Bálint – Norris Pekt) hogy került be? A Soerii & Poolek-en keresztül bekonvergált?
A Bálintkáéknak volt régebben a Publo Hunny nevezetű zenekaruk. A Publo (Horn Pál Publo, a szerk.), aki a Soerii & Poolek-ben is énekel, ő volt ott az énekes. Bálinttal mi tizenakárhány éve vagyunk barátok, mindig is ismertük ugye egymást, csak nem zenéltünk együtt, és a Soerii & Poolek kapcsán jött, hogy a Supernemmel három lemez után már kicsit változtatni akartunk a hangzáson. Eddig is voltak kiegészítő cuccok, minden lemezünkön voltak vonósok, meg minden, csak úgy álltunk hozzá, hogy ezt már élőben is így akarjuk előadni, meg az új lemez koncepciója sokkal nagyobb mértékben hajaz már a billentyűkre, meg a kiegészítőkre (Kubányi Bálint billentyűs 2011-ben csatlakozott a Supernemhez). Egyértelmű volt, hogy ki legyen az a forma; Bálint, mert ő nem az a jazz zongorista, hanem ő csak pont annyit tesz hozzá a zenéhez, amennyi kell. Kurvajól dobol is, úgyhogy nagy szerencse ő.
Amikor még csak az album címe jött ki (Tudományos-Fantasztikus pop), akkor nagy volt a para, hogy a Supernem feladja ezt a rockos életérzést és átmegy diszkóköcsögbe. Nem izgultatok?
Át is mehetnénk, de hát látod, hogy milyen lett a lemez… szóval nem kell aggódni, hülyék azért nem vagyunk.
Azért ez felnövés, nem?
Abszolút. Nyilván más zenét játszunk, mint tíz éve. Lassultunk is, meg eszem ágában sincs Surfpunk meg K-k-kétszer dalszövegeket írni életem végéig. Én azért egy kicsit szeretek kinyílni, meg érted, trióban gitározni… azért nyilván sokkal több van bennünk, mint hogy „háromakkordos” zenét csináljunk. Lényegében ez is az, csak egyre inkább merünk belevinni egy csomó új dolgot.
Ez a korral jár?
Nyilván… 36 éves lettem, amikor a Supernemet elkezdtem csinálni, akkor voltam 25-26.
És miért tagadjátok a punk rock titulust? Mindenhol olvassuk, hogy „nem punk”.
A punk rock az nekünk a Sex Pistols. Már az első albumunkon hallgassátok meg például a Rendőrsztorit, annak például mi köze van a punk rockhoz? Az égvilágon semmi. Vannak punkos beütésű cuccok, de a punk az egy attitűd, egy viselkedési forma, egy kinyilatkoztatás. Lady Gaga is punk. Számomra a punk nem az, hogy úgy áll a hajad, vagy hogy büdös vagy. A punk egy világnézet, polgárpukkasztás. Én világéletemben szélsőséges voltam, szeretem a meghökkentő, extrém dolgokat. Nem vagyok mániákus, de belőlem mindig ez jött. Ilyen szempontból punkok vagyunk, de a zeneileg nem vagyunk azok.
Ezt az attitűdöt elmondjátok a Zsebre dugott kézzel-ben például. De a popkultúra meg a bulvár… az nyilván nem ti vagytok.
Nem, az elment egy nagyon béna irányba, és nem feltétlenül akarunk ahhoz tartozni. Nem az van, hogy szarunk minden fórumra… normális dolgokat persze, elvállalunk, de ebbe a gennybe…? Nem akarunk azonnal újságba vagy akármibe kerülni, amint lehetőség van rá. Mi a fasznak? Azért mert piros a hajunk?
Az is durva volt, amikor a Reggeliben elnyomtátok a Pornográfiát, és az emberek csak néztek.
Hát igen, azóta nem is hívnak minket.
Mondták is, hogy Szabinak milyen feje van, teljesen másnapos…
Jó, hát reggel 7 órakor kell zenélni, hát tudod, hogy mi van bazdmeg. Mondjuk én világéletemben így néztem ki, soha nem voltam egy kisimult szépség.
A Supernem tábor még létezik?
Nem, én annyira nem vagyok táboros. Jó volt, szóval majd lehet egyszer… Különben a Benkő Balázs, ott ül, fekete szőr van rajta, ő szervezte nekünk a tábort. Zamárdiban volt, sütés-főzés, jöttek fiatalok, tudod. De már egészen egyszerűen nincs rá energiánk… de én ezt el is mondtam nekik. Nem az van, hogy leszarjuk a rajongókat… odafigyelünk mi rájuk, és nem ezen múlik, hogy most szeretnek-e minket vagy nem. Minden koncerten igyekszünk kiszolgálni őket, meg ha egy fesztiválon odajönnek hozzánk, akkor sem küldünk el senkit.
Igen, ha például a PaFe-n odamegy két részeg vadbarom (Dirty Joke és Four Fingers Franky), hogy „Hú de fasza koncert volt” - még a Mester Tomi is ott volt - , akkor is emberközeliek tudtok maradni, és eldumálni öt percet bárkivel.
Igen, ez nagyon-nagyon fontos, ha megrohannak minket, akkor nyilván beszélgetünk az emberekkel. Át lehet esni a ló túloldalára, de azokat az embereket le is jegeljük, vagy tartjuk a távolságot. Néhányan azt gondolják, hogy velünk mindent meg lehet csinálni, mert mi vagyunk a tévében, meg mert lazán adjuk elő.
Imi mondta a múltkor, hogy volt egy olyan időszakotok, amikor elszaladt a ló… Hogy vetted észre hogy ezt már nem kéne?
Figyelj, mi akut szórakozók vagyunk, és volt kb. három-négy év, amikor kicsit tényleg elcsúsztunk. Gyakorlatilag semmi mást nem csináltunk, csak reggeltől estig részegek voltunk… És akkor elkezdett megállni a zenekar. Mert tudod, azért ezzel foglalkozni kell. Én például józanul tudok csak dalszöveget írni. Próbáltam részegen, próbáltam betépve, de csak akkor megy, ha mondjuk négy napig pihenek, az ötödik nap érzem, hogy beállt az agyam, és akkor jönnek ki belőlem a cuccok. Nem lehet orrvérzésig szórakozni, mert akkor megáll körülötted az élet. Nem helyettünk csinálják, mi működtetjük a zenekart, mi csinálunk mindent.
Nincsen szövegíró, nincsen zeneszerző külön, és akkor három arc, aki előadja…
Nem, abszolút, meg nincsen úgymond kiadónk, vagyis van, de nem a klasszikus értelemben véve kiadó, hogy annak van egy igazgatója, és ő mondja meg, hogy „Szabi, holnap befested a hajad, mert ha nem …!”, szóval ez nincs. Mi a magunk urai vagyunk, mi találunk ki mindent, és nagyrészt önerőből csináljuk a Supernemet.
És ezt hogy őriztétek meg? Mert nyilván volt olyan kiadó, aki azt mondta, hogy ennyi pénzt adok…
Volt egy első kiadónk, a Gold Record, akik beletettek a zenekarba sok pénzt. Az első kettő lemez jelent meg náluk, a harmadik és negyedik pedig a 1G Records-nál, Keleti Tominál. A Gold Recordnál klasszikus értelemben vett lemezszerződés volt, 80 oldal, ügyvéd, lófaszizé, de egy kicsit elbeszéltünk egymás mellett: nem az, hogy nem értettük meg egymást, csak Gábor (Molnár Gábor, a szerk.) más irányba akarta a zenekart diszponálni. Nem nagyon egyeztünk meg, ezért elváltunk - nem volt kurvaanyázás, meg semmi… Volt persze veszekedés, amikor kibukott, hogy itt valami el van baszva, és utána jött az Ákos (Dadan), akit ezer éve ismerünk, és a Heaven Street Seven-el volt évekig, ő vett át minket, és ő rendes helyre rakta a zenekart, oda, ahová mi is szerettük volna. Gábor inkább a rádiójátszás irányába akart vinni minket, én meg mondtam neki, hogy mi őszintén csináljuk, és ha ez jön ki, akkor ez jön ki.
Ez rock életérzés a hétköznapokban hogy jelenik meg?
Nézz rám! Hulla másnapos vagyok. Nincsen polgári foglalkozásunk, ezzel is kezdtem a beszélgetést, mielőtt bekapcsoltuk az izét, hogy két napot szórakoztam végig, kezem-lábam remeg.
Tehát hivatásos rocksztár vagy. Alszol délig és rajzfilmeket nézel?
Hát például. Igen, imádom. Ezt amúgy honnan tudod?
Melyik a kedvenc rajzfilmed?
Hófehérke és a hét törpe. Nyilván nem hétköznapi életet élünk, és a magunk urai vagyunk. Az a szerencsénk a zenekarban, főleg nekem, hogy csak ezzel foglalkozom, és kurvajó, és ebből élünk, ez az, ami a mindennapokat kiteszi. Ez egy szerencsés állapot.
A lemezipar, az hogy CD-ket adunk ki, amit emberek megvesznek, és ebből van a pénzünk, ez mennyire halott?
Hát az teljesen. Konkrétan az úgy ahogy van, ment a levesbe az egész. Nekem egy darab lemezem sincs.
Magatokat szoktad hallgatni?
Nagyon-nagyon ritkán. Én mondjuk, ha vagyok a tévében, akkor nem nézem meg. Tudod, az ember így máshogy ítéli meg magát. Ritkán meghallgatom, mert kell a kritika, meg koncerteket szoktunk felvenni, és visszahallgatjuk, hogy mi az, amin változtatni kéne, de mi máshogy állunk hozzá, máshogy ítéljük meg a zenénket a színpadról, mint a közönség.
Tibi is mondta múltkor, hogy „Fú, ez nem volt olyan jó koncert!”
Hátja… más… nekünk ez máshogy jön le…
Közben meg a bulizó, pogózó fiatalokat arrébb kellett lökdösni…
Máshogy jön le, de néha azért bele lehet gabalyodni saját magadba, és olyankor kell egy külső ember, pl. a lemez producere, Jappi: megcsináltuk a nótákat, és a Jappi mondta, hogy szerinte hol kéne változtatni, lassítani, ilyesmi. Ez kurvára kellett, mert egy idő után már nem tudod magadat megítélni. Amikor írjuk a lemezeket, akkor mindig eljutok arra a szintre, hogy szar az egész.
Hallgattok rá mindig?
Persze, abszolút… Nyilván mondjuk ha mond egy olyat, amitől leesik az arcunk, azt megbeszéljük… Volt, amit elvetettünk, volt, amit megtartottunk - az esetek 80-90%-ában nagyon jókat mondott Jappi, és valóban hozzátett. Odafigyelünk a külső véleményekre. Abszolút. Sőt, oda is kell, nem lehet ilyen bigottnak lenni, tudod…
Mondtátok a múltkor, hogy a fellépésekből van a napi pénz, tehát például abból fizetitek a számlákat. Sűrűsödnek a fellépések? Nyilván sűrűsödnek.
Igen, most így egyre jobb, de hát akkor is hullámvölgy. Ebből élünk, meg megélünk. Normális élete van mindenkinek, lakása-autója-kutyája-macskája-tévéje, tehát nem vagyunk csövesek. De nyilván hullámvölgy… valamikor sok pénzt keresünk, valamikor kevesebbet, valamikor egyáltalán semmit, tehát oda kell figyelni a pénzre, hiszen elég nehéz világot élünk. Tudjátok, hogy mekkora gebasz van. Ez mindenben érezhető, a klubéletben is, meg ilyesmi. De nem éhezünk, minden oké, minden működik.
Ti is megnézitek, hogy a faszom, mit vegyek meg? Tehát nem úgy van, hogy Hawaii dizsi, minden hónap elején nyaralás?
Van olyan időszak, meg még lesz is, amikor szartunk rá, hogy mi lesz, és költöttük a pénzt, és szórakoztunk, mint az állat. És ez így szép.
Amúgy te hova teszed a zenekart? Mi úgy vesszük észre, hogy mostanában nagyon jöttetek felfelé… szerintem ebben a stílusban már a Tankcsapdával vetekedtek, vagy talán már megítélésben-népszerűségben őket is lenyomjátok. Szóval lehet, hogy ti vagytok az ország első számú rockzenekara?
Mindenképpen fejlődő tendencia a Supernem, mi ezt hosszú távra csináltuk, és egyre feljebb kerülünk. Kurvára nem vagyunk a csúcson…
Miért, mi lenne a csúcs?
Említetted például a Tankcsapdát. Ha a Tankcsapda fellép az Arénában, akkor teltház van. Mi nem tudunk megcsinálni egy önálló Arénás koncertet, mint amit megcsinál a Hooligans, megcsinál a Quimby… Mi is fogunk ilyet csinálni, de ott még nem tart a zenekar, hogy mondjuk kibéreljük a Petőfi Csarnokot. Jó, lehet, hogy mondjuk egy PeCsa mostmár sikerülne, de azért van önkritikánk, nem vagyunk elszállva. Ez egy lassú folyamat, megfelelő helyre kell rakni a zenekart. Kurvajó úton haladunk, mert elkezdtek ránk odafigyelni, látták rajtunk így tíz év alatt, hogy nem vagyunk hülyék, és minőségi cuccot csinálunk. És őszinte. Ez kurvára fontos, és reméljük, hogy eljutunk arra a szintre, ami a cél. Mindenki ezen dolgozik a zenekaron belül, és a zenekar körül is van egy group, hogy a Supernem egy olyan szintre érjen, hogy fogalmazzunk így: az első számú zenekar legyünk.
Ez érdekes, mert én tényleg azt hittem, hogy ti már ott vagytok. Fura, hogy te belülről nem úgy látod.
Figyelj, tök jó helyen vagyunk, és én is érzem, hogy megmozdult a zenekar, de hát azért még van mit csinálni. Még sok dolgunk van ahhoz, hogy ez tényleg nyugdíjas állás legyen.
És a vendégszerepléseknél, pl. az Anna & The Barbies (Gyáva forradalmár), ezeknél ők keresnek? Vagy ez is egy ilyen haveri viszony?
Is-is. Mindenkivel barátok vagyunk, mindenki ismer mindenkit. Meg hát évek óta járjuk a fesztiválokat, tehát ez már egy nagy család. Ugyanúgy pacsizunk a Quimby-vel, mint a Lovasiékkal, vagy a Hiperkarmával. Ez egy csapat, egy brigád - ugyanígy a hangosítókkal is, meg mindenkivel. Annát például nem tudom mióta ismerem, és felhívott, hogy „írtam egy szöveget, és te ihletted meg, tehát énekeljük fel ketten”. És fel is vettük lemezre, meg van is ennek egy ütős kis klipje.
És a Proof of Life-os kollaborálásod?
Igeeen, a Gőzék (MC Gőz, vagyis Haász Balázs, a szerk.) ! Velük nem voltam úgymond összejáró haver, de nyilván ismerjük egymást, és van a menedzserük, a Kojsz (Mészáros Tamás, a szerk.), aki egy hip-hop guru, és ő hívott fel, hogy „Szabikám, arra gondoltunk, hogy…”, és tök jó ötletnek találtam, hogy rapperek csináltak egy komplett lemezt. Én is szerepelek rajta, illetve a Czutor Zoli, és most meg nem mondom neked fejből, hogy milyen vendégzenészeket hívtak még meg. Abból a dalból, amelyikben én szerepelek, készült egy klip is (de még milyen! - a szerk.). És tök jó fless volt kicsit belekóstolni a „hülye” hip-hop világba: imádom őket, akkora szórakozás, hogy kész… állati nagy figurák!
Egyébként ez az, ami miatt én bírom a Hősöket, meg a DSP-t, nem tudom, ismered?
Aha, persze…
… hogy ugyanaz az őszinteség van benne: bevállalják, hogy mi alulról indultunk, ma is dolgozunk, például a Siska Finuccsi, ki tudja, lehet, hogy bejár valahova dolgozni. És ugyanez van nálatok is; nem adjátok elő a „mi vagyunk a sztárok” című fejezetet, hanem őszinteség van arcba bele. Őszinte rock & roll, vagy őszinte hip-hop, tök mindegy, de nem azt érzem, hogy az az ember eljátszik valamit, hanem hogy önmaga.
Hát meg tudni kell embernek maradni. Soha ne felejtsd el, hogy te is kezdted valahol. És én hallom, hogy valakik így nagyon el vannak szállva, és alig állnak szóba saját magukkal. Az nem feltétlenül a jó út. Emberközelinek kell maradni, és embernek kell maradni, mert különben egyszer csak puffansz egy jó nagyot.
Mert tényleg a múltkor is koncert előtt behívtatok, pedig akkor láttatok minket először, meg nem is vagyunk ilyen Origó, vagy Index, és úgy viselkedtetek velünk, mint a haverokkal.
Jó szórakozás volt, meg hát nagyon jó fejek is vagyunk!
A Mocsok 1 Kölykök Tibi miatt ilyen jó spanjaitok?
Persze, Tibinek az öccse ott a motor meg a frontember, de ettől függetlenül is kurvajók, lehet enélkül is megtaláltuk volna őket, mert azért odafigyelünk az új zenekarokra, akik mostanában jönnek, és csinálják. Mindig próbálunk lehetőséget adni nekik. Amúgy is normális embernek tartom magunkat: lehet velünk beszélgetni, senki nem egy beképzelt fasz, azzal csak magad alatt vágod a fát.
Akartok terjeszkedni Nyugat felé? Voltak angol számok…
Lehet… de még annyira nem gondolkodtunk ezen, meg mi elsősorban Magyarországnak csináltuk ezt az egészet. Annyira nem érzem magamban, hogy akkor most menjünk ki Londonba, vagy akármi. Meg lehetne próbálni, de mi inkább Magyarországra orientálódunk, mert most kurvajó helyen vagyunk, és nem akarom az energiáink egy nagy részét külföldre fordítani. Nyilván a nemzetközi piac a frankó, de nem volt erről komolyabban szó a zenekaron belül, hogy menjünk ki külföldre, és süssünk hamburgert, hátha sztárok leszünk. Oda kimész, és elmész takarítani. Én imádok itthon lakni, persze néha mindenkinek kivan a fasza az országtól, mert nyilván más itt a mentalitás, mint például New Yorkban. Ég és föld. Fényévek.
De magánemberként jobban is éreznéd magad kinn, nem?
Nyilván, és nem is akarok úgy meghalni, hogy nem éltem kinn New Yorkban, de nem azzal a tervvel megyek ki, hogy majd egyszer átveszem ott a Grammy-díjat, mert szarok rá. Nem az a fontos, hogy ott is legyek valaki… ha megy, akkor megy.
A következő klip melyik számra lesz?
Ma fogjuk megbeszélni, oda megyek 6-ra.
Ha lehetne visszafele lépkedni, akkor én a Váltóáramra szavaznék, mert az a kedvencem.
Gyerekkori barátaid megmaradtak?
Nem tartom velük a kapcsolatot. Nagyon kevés ilyen gyermekkori cimbora van, de például az egyikkel tegnap szórakoztunk nálam, ő régi ivópartner. Én mondjuk soha nem voltam ilyen osztályközösségi, meg osztálytalálkozós ember, mivel eljöttem Nyíregyházáról, és Pesten pedig egy teljesen más körbe kerültem bele. Több, mint 15 éve vagyok itt, beszippantott a város, és új arcokat ismertem meg, egy óriás baráti kört. Tehát az ember körül cserélődik az ember. Ezt most találtam ki… tökjó, nem?
Tehát megvannak a horgonyemberek. Lehet, hogy ők is cserélődnek, de mondjuk öt évig tudod, hogy oda kell figyelni arra, amit mondanak.
Így van, persze, vannak ilyen emberek.
A Jack Jack-el mi van?
Az egy óriási ötlet volt, és nagyon jól sült el. Mondjuk eggyel jobban is elsülhetett volna, nem a minőségére értem, hanem az egész körítésre. De az ennyinek készült: hét dal, meg egy film, de ezt nem is akartuk tovább gondolni, hogy akkor lesz egy zenekar. Mindent félretéve túl jól sikerült, ezt ki is merem így mondani: sejtettük, hogy nem leszünk bénák, de kurvajól sikerült, és kurvára betalált. De esély nem volt rá, hogy mi ezzel napi szinten foglalkozzunk, értve ezalatt, hogy mindenkinek megvan az anyazenekara, és egyeztetési problémák voltak, satöbbi. Csináltunk két-három koncertet. A mai napig van rá érdeklődés, tehát ha most összekapnám magunkat, és meghirdetnénk, hogy lesz, akkor kurvasokan eljönnének. Működne, de nincs rá energia.
A többieket mennyire ismerted előtte?
A Mester Tomival vagyok a leginkább jóban, tizenakárhány éves barátok vagyunk. Nem haverok, hanem kurvajó barátok. Tomi egy nagyon intelligens ember, kurvára szeretem, ő pedig kurvára szeret engem, és odafigyel rám, kikéri a véleményem, én szintúgy. Nagyon jó kapcsolat van köztünk, rengeteg mindent köszönhetek neki, és rengeteg mindent tanultam tőle, és ahogy elmondta: ő is tőlem. És ez nekem egy tök nagy megtiszteltetés, mert a Tomi tényleg rengeteg dolgot letett az asztalra. Egy nagyon penge gyerek. Már évek óta tervezett velem zenekart, csak én mindig mondtam neki, hogy „Tomi, nem megy!”, és telt-múlt az idő, és végül mégis megcsináltuk a Jack Jack-et. Ezzel neki is egy nagy álma vált valóra, hogy csinálunk egy közös zenekart, és kurvajó számok lettek, együtt írtuk őket.
Abban is mindenki magát adta. Amúgy Tescoban meg lehet venni, leértékelve 400 forint, ami borzalom.
De én az internetről töltöttem le, tehát… megloptam saját magam! Amúgy igen, az egy ilyen teljesen természetes hangvételű film lett. Indián rendezte, és úgy fogtunk bele, hogy mindenki ismert mindenkit évek óta, Döglégy Zoliékkal mi már évek óta szórakozunk együtt, Tóth Tibi dettó. Így együtt kezdtük el.
Tényleg beköltöztetek és valóban együtt laktatok, vagy mindenki hazament a felvétel után? És tényleg annyi whiskey folyt, hogy abból még valami balhé is volt?
Háhh! kb. 180 literig számoltuk. Nagyon jó volt. Csak nálam például napi négy üveg lement. Felkelsz reggel, és máris azzal kezdesz. Három hónapig forgott a film, és mindenkinek volt egy külön háza szaunával, meg mindennel. Ez egy olyan házibuli három hónapig, hogy ne tudd meg. És közben forog a stáb, felépítettünk egy normális stúdiót. Hát elképesztő, mint egy álom, olyan volt. És folyt a sör meg a whiskey. Saját szakácsunk is volt.
Ezt ki pénzelte?
A Jack Daniel’s. Volt, amikor nem örültek, de mondtam, hogy mire számítottatok, mik vagyunk mi? Kispályások? Hoztuk a formánkat. Heti három-négy napot forgattunk, tehát négy napot voltunk ott, három napon pedig hazajöttünk pihenni, meg ugye mindenkinek megvan a csaja, utána meg mentünk vissza. És ez ment három hónapig, az valami döbbenetes volt.
És akkor mentek a haverok és az orgiák…
Mindenki rohangált meztelenül, persze…
Egyébként a Supernemesek a zenekar nélkül is összejárnának, nem? A gyerekeitek keresztelőjére el fogtok menni?
Nagyon jó barátok vagyunk, tehát a Supernem tulajdonképpen nem munkahely, hanem egy baráti társulásból lett zenekar, „szórakozó klub”, és szépen fejlődött ki a dolog. Tehát ez nem egy casting eredménye.
A nevet ki adta?
Bodrogi Andris barátommal egyszer - még a Supernem megalakulása előtt, 2000 környékén -, együtt dolgoztunk egy tévéműsorban. Ő volt a gyártásvezető, és a forgatási szünetben jött oda, és mondta, hogy „Bazdmeg, Supernem!”. Én mondtam, hogy „Kurvajó, de bazdmeg, mi ez?” Mondta, hogy „Most találtam ki, zenekarnév.” Kérdeztem: „Nekem adod?” És nekem adta, én meg betettem egy fiókba, és rá egy évre megalakult a zenekar.
Mi folyik a turnébuszban?
A miénkben? Vodka! Minden… ordítunk, mint az állat.
Kár,
