Ahogy arról már múltkor beszámoltunk, kedvenc sziklamászónk Alex Honnold budapesti bemutatkozása után a filmvásznon is velünk maradt. Egy távoli ország (Kanada) monumentális hegyvonulatai (Sziklás-hegység) között megbúvó városka (Banff) filmfesztiválja elért minket is. Igen, ez itt a Banff Hegyifilm Fesztivál, és bár sajnos már vége, de mi ott jártunk április 19-21 között. Szuper volt, na. Olvassa csak el, csodálkozzon rá a világra, az emberi kitartásra. Videók, móka, hegyek, lavina.
Banff egy igazi ékszerdoboz: Kanada első nemzeti parkjában fekszik, olyan helyek szomszédságában, mint a Moraine Lake vagy Lake Louise, mindkettő a naptárfotósok kánaánja. Eme cikk írója ezt tanúsítja is - nem felvágás, puszta tény. 1976 óta ad otthont a város a fesztiválnak, a Banff Centre szervezésében. Minden éven hegymászók, írók, fotósok osztják meg legújabb alkotásaikat, történeteiket ezen a „fórumon” a hegyek szerelmeseivel – Kanadában kilenc napon keresztül. Nagyrészt rövidfilmeket vetítenek, melyek általában valamilyen extrém sporthoz köthetőek (hegymászástól kezdve a bázisugráson át, egészen a vadvízi kajakozásig minden van), de helyet kaptak az expedíciókról, Földünk utolsó érintetlen helyeiről készült felvételek is. Az ősszel rendezett fesztivál fogta a sátorfáját, és elindult világhódító útjára, a Banff World Tour fedőnév alatt.
Ezek voltak a fesztiválon
Itthon három napja volt a közönségnek arra, hogy teljesen átszellemüljön az alkotásoktól az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Április 19-21. között 24 filmet nézhettek meg az érdeklődők, ezeket szuper ingyenes programokkal kiegészítve a repertoárt. Az előadások között egzotikus (számunkra ez Izlandot, a norvég fjordvidéket és a szicíliai tűzhányókat jelenti) utazások képeit és beszámolóit hallhatták, illetve magyar mászó sikerekről értesülhettek a Patagónia 3.0 előadás keretében, mikor Urbanics Áron, Lám Bence és Kovács Tamás magyar gyarmattá tették a híres Cerro Torre csúcsát – is.
Mivel a versenyprogram filmjei nagyon változatosak, - nemcsak témájuk, hanem terjedelmük tekintetében is - így a magyar közönség másfél órás programblokkokban kaphatott ízelítőt a filmekből. Kettőn vettünk részt, egyiket se bánjuk, kicsit se. Szombat este, tipikus program: mozi. Bár pattogatott kukorica nem volt (ugye?), de másfél órán keresztül így se csuktuk be a szánkat. A négyes számú program felhozatalának első filmje a The Gimp Monkeys volt, melyben három mozgássérült barát, hegymászó mászta meg a Yosemite Nemzeti Park egyik emblematikus falát, az El Captaint. Az 550 méteres út öt napjukba tellett, de bebizonyították, hogy a teljesítmény nem feltétlenül testi adottságokon múlik – ezt ugyanis képes felülírni az akarat, és az önmagunkba vetett hit. A Grand Canyon-ról készült film (Last of the Great Unknown) az eddig érintetlen szurdokrendszereket mutatja be, illetve felfedezésének történelméről számol be. A 446 km hosszú szurdokvölgy számos meglepetést tartogat különleges képződményeivel és kiszámíthatatlanságával. Aki ilyen expedícióra adja a fejét, vigyen magával többek között: búvárruhát, kötelet, biztosítóeszközt, felfújható gumicsónakot, több napi élelmet, hálózsákot, túrabakancsot, és egy hátizsákot, melyben kényelmesen el tud helyezni 25 kg cuccot. A Further című rövidfilmben felidézhetjük márciusi élményeinket, miszerint hogyan lehet boldogulni hóval borított tájakon. A snowboard nagyágyúi egy hónapot töltöttek Alaszkában, ahol szinte már függőleges hegyoldalakon csúsztak. Nem csoda, hogy a zord körülmények után vállalkozásuktól még őket is kirázta a hideg, de legalább már szilárd talajjal lábuk alatt, nem egy hómezőn éldegélve. A vadvízi kajak világversenyről szóló Whitewater Grand Prix a maga 4 és fél percével okozott pár meglepetést és emlékezetes pillanatot, de őszintén szólva a látványos képkockákon és a döbbeneten kívül (létezik más a strandkajakon túl is), nem okozott maradandó élményt. Ellenben a program utolsó filmje, a La Dura Dura. Chris Sharma a maga 32 évével veteránnak számít, ebben a filmben pedig a világ egyik legismertebb mászója egy új reménységgel, a cseh származású, hírhedten csúnya frizurával rendelkező Adam Ondra-val próbálja legyőzni a „Nehéz, nehéz” utat, mely a film felvételei során sajnos nem sikerült (de azóta teljesítették). A néző bepillantást nyerhet a két klasszis életébe, a sziklamászás világába, és egyben a világ egyik legnehezebb mászó útjának fogásait is memorizálhatja – erre 28 perce van.
Chris Sharma mászókázik
Az élvezeteket másnap tovább halmoztuk, szintén az esti órákban. A második programcsokor szintén változatos filmeket tartogatott, de erre nem készültünk fel. A zsűri különdíját érdemelte ki Danny MacAskill trial-os filmje (Industrial Revolutions), mely a bringázás ezen kevésbé ismert ágazatát mutatja be. Ezt onnan is sejtjük, mivel a közönség többször felhördült néhány látványosabb trükknél. Na de van itthon egy Jamrik Andris is például, nem vagyunk elveszettek ezen a területen mi se, magyarok. Személyes kedvencünk csak ezután következett. Három elszánt svájci síelő az afganisztáni Bamiyan tartományban síversenyt rendezett – ráadásul errefelé az elsőt. Tíz afgán férfit vezettek be a síelés világába, az ő tanulásukról, az első lesikló versenyről szól a film (1st Afghan Ski Challenge). Szórakoztató, megmosolyogtató, elgondolkodtató alkotás lett, melyben a versenyzők nem a győzelemért indultak, hanem magáért az élményért. Többen is folytatták azóta az edzéseket, és az Olimpiai Bizottság – ígéretükhöz és prognózisukhoz híven – a következő olimpián már afgán síelőt is kvalifikáltatni szeretne. A kanadai Sziklás-hegységről szóló time-lapse technikával készült Mountains in Motion: The Canadian Rockies feleleveníti a felfedezők első pillantásait a világ egyik legvadregényesebb és leggyönyörűbb helyén – ott, ahol már azóta százak jártak, de a döbbenet a táj szépsége iránt valószínűleg változatlan, a sokadik pillantás után is. Ebből a programból se maradhatott ki a Honnold 3.0 melyről már heti rendszerességgel számolunk be. Alex Honnold ismét elnyerte a női szíveket, de amúgy a sziklamászókét is. Mindenkiét, egytől-egyig. Az utolsó filmet nagy érdeklődéssel vártuk. Egy speedriding film (Wanna ride?) után, az egyszerűen csak „Hideg” (Cold) című film minden várakozást felülmúlt – nem is véletlenül nyerte el a fesztivál fődíját. Három alpinista expedícióját örökítették meg egy kézi kamerával a pakisztáni Gasherbrum II. meghódításakor (8035 méter). A -46 fokos hideg (erre nem tudjuk mi a megfelelő szó), az elképzelhetetlenül zord körülmények, az emberi kitartás megrendítő története egy gyönyörű helyen, ahonnan még az is menekül, aki direkt ment oda. A halállal farkasszemet nézve, családjukra gondolva küzdöttek meg a hegycsúccsal, melyről már többen nem tértek vissza. Elsőként mászták meg, ahol csak annyit tudtak mondani: „Korai még örülni, az út fele még hátravan.”
