Ha van a hazai rockéletnek igazi friss, újító csapata, akkor Ők azok. Két album, növekvő népszerűség, tehetség, energia. Garázsból a nagyszínpadra::: a magyar R&R tininindzsái 30-án az ISKOLÁban ültek le velünk megbeszélni a világ dolgait /// Gyújtópontban a Carbovaris:
- Na srácok, hányadik szülinapon is vagyunk most?
Ármin: - Ez a harmadik… ööö… igen ez biztos!
- Mennyire promotáltátok ezt a mai eseményt?
Ármin: - Hú, erre most nagyon odafigyeltünk… a legtöbb közösségi oldalon szétkürtöltük: meghívókat küldtünk meg satöbbi, de sokan már teljesen maguktól is jönnek, ami tök jó!
- Van valamilyen flash-e nálatok, hogy ’itt vagyunk húszévesen és már fizető vendégek jönnek el a koncertjeinkre’? Hogy élitek ezt meg?
Zsombor: - Elképesztően jó érzés…hálásak vagyunk meg minden, de persze bennünk van az, hogy szeretnénk még előrébb jutni, és még több embert elérni...
- Ez mennyire múlik a menedzsmenten? Egyáltalán van menedzseretek?
Dani: - Van-van! Andris kábé egy éve van velünk, úgyhogy Neki igazából már semmit nem köszönhetünk! Csak viccelek… hasznos tagja a bandának, abszolút ötödik tag.
Ármin: - Meg azért mi is igyekszünk… elhivatottak vagyunk, és próbáljuk az energiáink nagy részét arra fordítani, hogy valami egyedi színt belevegyünk a zenénkbe. Kísérletezgetünk, hogy aztán amit majd kiviszünk a színpadra, az hallgatható, de változatos, olyan igazi, jó, szerethető zene legyen… ezt szerintem egyre többen veszik észre, és egyre inkább ’hozza az eredményt’
- Ti belülről, hogy tapasztaljátok, közismert a zenekar?
Zsombor: - Hát van egy réteg, ahol közismert, talán így a mi korosztályunk, 16-tól 22-ig, akik már hallottak róla. Tehát már bőven találkozom olyan emberekkel, akik megkérdezik, hogy 'Te tényleg a Carbovarisban játszol? Tökjó...' - meg persze több koncertet is adunk, rengeteg a pozitív visszajelzés, és ez így jelent valamit... ezenkívül nem vettem észre különösebb, vagy zavaró felhajtást.
- Hogyan és mikor alakultatok meg, ki hívott fel kit?
Zsombor: - Azt vettem észre, hogy a hangszeren játszó fiatalok így 10-11. körül lázba jönnek, hogy zenekart alapítsanak… Abban az időszakban rajtunk kívül is 3-4 ismerős banda alakult. A gitárosunk és basszerosunk játszottak egy zenekarban, és kerestek egy énekest, esetleg egy dobost, és úgy találták meg az Ármint, akinek én voltam a barátja, és én vagyok a dobos is… szóval ez először inkább volt szakmai találkozás, mint haveri... persze aztán mindenkiről kiderült, hogy mekkora jófej, és mennyire egy húron pendülünk.
- Az első lemezt nehéz volt összehozni? Mit láttatok a háttérmunkából, egyszer csak szóltak, hogy össze kellene dobni egy lemezrevalót?
Dani: - Hát… kábé igen…Születtek a dalok sorba, de attól még nem volt koncepció, hogy lemezt szeretnénk. Akkor még (vagy már) nagyon sok kis klubban, gimikben játszottunk, aztán egy idő után már tényleg úgy éreztük, hogy igen, összeraktunk egy lemezt, akkor összeraktuk. Ráadásul nagyon jó alkalmat sikerült neki szerezni. A Compact Disco-val, és a The Hated Tomorrow-val sikerült bemutatni.. Ott volt először egy olyan buli, hogy na, ezt amit játszunk, már hívhatjuk egy lemeznek…
- Ki a zeneszerző közületek?
Dani: - Mind a négyen, de általában az Ármi hozza a dalokat, aztán mindenki hozzáadja a sajátot.
Ármin: - Koprodukció, igen.
- Terveztek valamikor magyar nyelvű dalokat is írni?
Ármin: - Volt régebben magyar nyelvű, de tervezünk a jövőben mindenképpen, még nem tudjuk, hogy mikor, de majd jön…
- Teljes lemezzel?
Ármin: - Azt még nem tudjuk, lehet hogy egy single lesz, az is lehet, hogy egy csoki mellé csomagoljuk majd… egyelőre jó nekünk így ininglis…
- Ligeti Gyurival ( a Milos és a Very Milos Holiday lemezek producere; Zagar; the Puzzle; We are Rockstars) hogyan jöttetek össze?
Dani: - Én úgy ismertem meg, hogy 14 évesen egyszer hallottam, hogy lesz egy akusztikus Puzzle koncert, aminek Gyuri az énekese. Na arra lementem egy haverommal és odamentem a Faragó Tomihoz, aki egyébként a gitáros – és nem kaposvári – , hogy hallom, hogy Ti kaposváriak vagytok, mert én is ott születtem… és akkor mondta, hogy igazából ez nem igaz, de a Gyuri az tényleg kaposvári… akkor elkezdtünk vele ott dumálni… Aztán demókat mutattam Neki, aki lelkesen mondta, hogy mennyire jó, meg mit lehetne rajta változtatni, pedig szörnyű volt…
Ármin: - Aztán küldött egy olyat, amin már én énekeltem…
Dani: - Jaja, na arra már azt mondta, hogy ez már fasza gyerekek, és akkor onnantól kezdve nagyon sokat dolgoztunk Vele, Ő segített a legtöbb mindenben, szóval az ilyen kezdeti lépésekben, az első, és a második lemezt is Vele vettük fel, meg a kezdeti menedzseri teendőket is Ő látta el.
- Ilyen hangszeres oktatás, meg zeneiskola című történet van mögöttetek?
Dani: - A többieknek biztos… Én csak egy ilyen 2 hónapos intenzív OKJ-s basszusgitáros tanfolyamra jártam :-)
- a Supernemmel a közös megmozdulások honnan jöttek?
Dani: - Igazából első körben egy közös koncert lett leszervezve, és az nagyon-nagyon jól sikerült, tökre lehaverkodtunk a Supernemékkel, nagyon bírjuk Őket. Mi hozzájuk képest nagyon konszolidáltak vagyunk, de valahogy ezt bírják is bennünk szerintem, és azóta valahogy mindig megtaláljuk egymást
- Van kit elrontani?
Zsombor: - Hátöööö…
- Mi a terv a harmadik lemez kapcsán? Vannak bizonyos elvárások bennetek, amiket szeretnétek látni benne?
Ármin: - Szerintem a harmadik lemez az valahogy egészen más lesz hangzásra, szóval kicsit komolyabb, még inkább nyugatibb, up to date lemez lesz… de hát az még odébb van, épphogy elkezdtük, hisz fél éve sincs, hogy kijött ez a második lemez…
- Akartok még klipet forgatni hozzá?
Ármin: - Ehhez már nem biztos, hogy akarunk, meg az az igazság, hogy a Sunrise-t a VIVA szerencsére nagyon sokat játszotta, de hát nyilván van még hová fejlődni ott is. A rádiók közül eddig még ’csak’ a Petőfi az, aki igazán játszik minket, a nagybetűs pop zenét játszó adók nem tolonganak annyira…
Dani: - Még!
- Srácok, lesz Carbovaris 5 év múlva?
Ármin: - Persze, de ez nem egy ilyen előre eltervezett dolog. Itthon már nem úgy megy, hogy egy menedzsment összerak öt fiút, aztán addig futnak, amíg van bevétel. Mi ugye a kezdeti időktől saját magunk is menedzseltük a zenekart, és pont emiatt nem egy ilyen felépített, tudatos koncepciót követtünk. A magunk útját jártuk. Bár szakmailag és ismertség terén is szeretnénk szintet lépni, de hát ki nem…?
Hogyan képzelitek el jövőre a fesztiválszezont?
Dani: - Szeretnénk nagyon jelen lenni, ami attól is függ, hogy hány emberhez tudunk eljutni, meg hogy hívnak-e egyáltalán… Egyszer játszottunk eddig a Szigeten, amit persze jó lenne megismételni. Mi bárhova szívesen megyünk, mert baromira szeretjük csinálni.
C∆RBOV∆RIS on
Soundcloud
Myspace
Twitter
Tumblr
Facebook
Dirty Joke text & Four Fingers Franky photos
