A barátnőd?

A menyasszonyom..

Ő mit dolgozik amúgy?

Egy angol-magyar ingatlanirodájuk van a Bazilikánál, és elég átfogó… angoloknak adnak el ilyen kurvanagy lakásokat, felújítják, és rajtuk keresztül adják ki. Eléggé összetett melója van, képben kell lennie, hárman csinálják ezt a céget, és Eszter az egészet így átfogja… nem ő a főnök, de ő egy nagyon fontos mozgatórugó… nélkülözhetetlen!

És ilyen civil csajaid hogy jöttek össze? Hogyan ismerkedtetek meg?

Figyelj, az Eszter ő félig-meddig volt civil, mert ő évekig modellkedett, és neki ez kurvára ment. És tudod a mi szakmánkban … hát ők szeretik a rockarcokat. És az ügyvédemnek a fürdőkádjában ismerkedtünk meg. És ennek már nyolc éve. Másnap hozzám költözött, és alig várom, hogy gyerekünk legyen.

Csak nem jön össze valamiért, mi?

Hát embere válogatja… azon röhögtünk, hogy amikor tinik voltunk és ment a dugás, akkor rögtön gyerek… most meg amikor akarsz csinálni… pedig minden működik!

Még jó…!Ti nyitjátok a Voltot… ők kértek fel? Vagy ez hogy megy?

Hát képzeld el, hogy tavaly mi zártuk, mi voltunk az utolsó koncert, és ez óriási megtiszteltetés volt. És ez nem az hogy hogy megy… Játszottunk a Volt fesztiválon és most mondjuk egy olyan szintre lépett a zenekar az új lemez kapcsán, hogy jobban odafigyelnek ránk, meg még jobban elismernek, ami tök jó, fless, és képzeld el, hogy mondták, hogy jó, akkor idén nagyszínpad…

Nagyszínpad azt jelenti, hogy sötétedés után?

Nem-nem-nem, a legelső koncert, 5 órától… de hát az semmit nem jelent, mert előző nap már ott lesz mindenki a Volt fesztiválon, és ez igazából ilyen presztízs, meg ilyesmi. Nyilván, hogy sokkal jobban szeretnénk este 10 órától játszani, akár egy egyel kisebb színpadon, de rájöttem arra, illetve gondolkodtunk rajta, hogy vállaljuk-e el délután 5 órakor, de benne van az is, hogy ugye szakad az eső, süt a nap, tökmindegy, vagy inkább egy kis színpad, és akkor mi vagyunk a fő zenekar. Tehát abban az időben headliner. De utána rájöttünk arra, hogy ez egy olyan gesztus, a 20. Volt fesztiválról beszélünk! Tehát ez az összes könyvben is benne lesz, hogy aznap ki játszott a Nagyszínpadon, és ez nekünk fontos, hogy ott lesz a nevünk.

És kikkel kellett volna versenyezni? Például tavaly kik voltak ilyen idősávban?

Fogalmam sincs… Figyelj, amikor indult a zenekar 2003 környékén mi voltunk egyszer nagyszínpadosak már a Volton, de az már 10 éve volt…

És a Fonogramos jelölés? Az nagyon meleg nem?Az jó?

Hát az kurvajó…  ja, faszom, remélem, hogy meg is nyerjük, a kurva anyját… Ránk férne.

Lesz klip?

Igen, van tervben, pont most megyek hozzá, hogy lejön velünk egy csomó fesztiválra, kiválasztunk egy dalt, amit még nem tudom, hogy mi lesz, és több színpadon felveszi, tehát eljön velünk vagy 6-7 fesztiválra, 6 fesztiválon vagyunk nagyszínpadon idén, úgyhogy lesz mit kamerázni és minden helyszínen felveszi azt a dalt, és abból vágunk össze egy klipet…

… tehát akkor ez egy koncertvideó lesz?

Abszolút!

És ki ő egyébként?

Ő a Miki, e357..

Ő már rendezett nektek, igaz?

Abszolút, a Hova megy, ki? és az Irány a moziba be…

A Hova megy, ki? ott megy a nagy fórumozás, hogy ez most bluebox, ez a New York-os? De az nem bluebox…

Nem, egy snittre kimentünk…

És mennyit voltatok kint?

Hát, egy hetet végül… hát, ha már ott vagyunk, akkor szórakozzunk.. Figyelj, én úgy akartam kimenni, hogy megvesszük a jegyet, kimegyünk, leforgatjuk, bebaszunk és jövünk vissza a következő járattal. Tehát én soha nem voltam még kinn New York-ba…

Akkor létezik New York…

A világ egyik legjobb helye… elaludtunk taxiban, Jersey-ben ébresztett minket a feka sofőr, hogy ’hey guys, get out!’… jó szórakozás… figyelj, New York a magunkfajta embereknek van kitalálva, magamból indulok ki, tehát kinyílik az egész. Voltam én sok helyen a világon hála az égnek, de New Yorkban még nem, Kanadában voltam sokat, Keleten meg mindenhol, de New York, az bazdmeg… hát az valami elképesztő. Tényleg a világ közepe. London például nekem annyira nem, New York az nagypálya bazdmeg, elképesztő fless… De voltatok gondolom…

Persze, nyilván minden hétvégén… Nem, tényleg, én vágyom oda, tudod a Galaxis útikalauz stopposoknak, abban van, tudod, hogy elképzelte, hogy Amerika, meg New York nem is létezik, meg ninc s meg, és nem tudta felfogni. És én is úgy vagyok, hogy mi van, ha mindenki, aki odamegy, meg visszajön az egy ilyen nagy agymosás, és ott igazából  idegenek uralkodnak.

Hát jó, ez… De tényleg, óriási, elképesztő pulzálás van…

És tényleg sosem alszik..

Soha… döbbenetes fless tényleg… mondjuk én világéletemben New York kattant voltam, és így kimentem és így vlöááá…

De most voltál először?

Aha, most. De érted, nem is voltunk sokat, öt napot, vagy hat, érted, nem az, hogy kinn voltam három évet… olyan fless volt, hogy azt hittem elájulok, bazdmeg. Érdemes elmenni és megnézni, és amúgy kurvára nem elérhetetlen, mert normális szállodában laktunk, egyáltalán nem volt drága a szállás, olyan, mintha Siófokon kivennék egy szobát, ezt viccen kívül mondom. Nyilván drága hely, egy cigi 3000 forint, de mondjuk nem érdemes átszámolni, de igazából nem egy olyan elérhetetlen hely. Pár óra alatt ott vagy.

A Tudományos fantasztikus popon volt az első szám, az kiről szól? Nyilván van egy előadó…

Igazából az egy korszakról szól, nem akartam egy alakot adni neki, tehát nincsen név, meg ilyesmi, ez egy ilyen nyolcvanas évek fílingről szól, amikor bejöttek a villódzó fények, meg a füstgép, meg a robotlámpák és arról akartam… meg azért kezdődik azzal a gépdobbal, ezzel egy kicsit odakalauzolni a hallgatókat. Sokan kérdezik- senkiről. Igazából az új lemeznek a szövege úgy íródott, hogy nem akartam feltétlenül sztorizni, nem össze-vissza, de csak mondatképekben gondolkodtam, és úgy pakoltam a szöveget.

Tehát ilyen benyomásokat… impresszionizmus…

Igen, érzések…  tehát mondják, hogy mikor lesz újra olyan sztorizós dal, mint például a Rendőrsztori, és ha van olyan sztori az életünkben, akkor nyilván megírjuk. De ezzel a lemezzel arra akartunk rámenni, hogy ne kelljen gondolkodni nagyon a szövegeken. Nem azért mert kiürültünk, hanem akkora információáradat van már, meg annyira felpörgött ez az egész, hogy nem akartam ilyen nehéz szövegeket, meg megfejteni a világot, mert már mindenki fejtegeti az interneten, meg jobbra-balra. Egyszerűt akartam: hova megy, ki? ki hova megy? Lehet ordítani…

És a Dózsa Tamás srác, a KurioUSs… ő keresett meg titeket?

Úgy van tudod, hogy én csinálom mellette a Soerii & Poolek-et, ami a szívem csücske… Imádjuk, az valami szenzációs szórakozás. És abban van a Jappi, a főnök (Takács Zoltán Jappán, a szerk.) meg a Kovács Gergő Gerrison, ő a két főhős.

Melyikük a Soerii és melyikük a Poolek?

Senki nem tudja.

Én négy évig jártam Dunaújvárosba iskolába, és ott van a két csövi, akikről megfogalmazták a neveket. Az egyikük állítólag meghúzta a másik anyját.

De te ismered ezt a két arcot? Vagy csak legenda? Megkérdezem én a Jappit. Na és hol tartottunk? A Gerri meg a Jappi, ők zeneileg nagyon el vannak repülve. Kurvasokat tanultam tőlük, meg kurvasokat segítettek az új lemez kapcsán is, főleg a Jappi, aki a lemezünknek a producere. Ő rengeteget hozzárakott most a zenekarhoz, és kurvasokat köszönhetünk neki, iszonyatosan profi, zeneileg nagyon fejlett gyerek, meg mer csinálni. És ahogy a Soerii & Poolek elkezdett működni, a Jappiék  mindent azonnal pakolnak fel a netre, és több száz dj teljesen maguktól elkezdtek küldözgetni remixeket. És volt ez a KurioUSs gyerek, aki huszonvalahány éves lehet, és olyat tekert, hogy bazdmeg, egy lakótelep így erre felkelt. És basszus én megőrültem, hogy „Ez ki bazdmeg?” Kibaszottul kemény az arc, és a Soerii & Poolek-nek csinált először mixeket, például az Elton John-hoz, és jelezte, hogy kurvára szereti a Supernemet, és kérdezte, hogy nem küldenék-e neki egy számot/sávot. Erre mondtam, hogy enyém az öröm. Elküldtem neki a Hova megy, ki?-t.

Baromi jó a gyerek. Az Odettnek a számát is remixelte például… (Miért kell komolyan)

Igen, hallottam… abszolút jó.

Bálint hogy került be? A Soerii & Poolek-en keresztül bekonvergált?

A Bálintkáéknak volt régebben a Publo Hunny nevezetű zenekaruk. A Publo (Horn Pál Publo, a szerk.), aki a Soerii & Poolek-ben is énekel, ő volt ott az énekes, és a Bálinttal mi tizenakárhány éve vagyunk barátok, mindig is ismertük ugye egymást, csak nem zenéltünk együtt, és a Soerii & Poolek kapcsán jött, hogy a Supernemmel három lemez után már kicsit változtatni akartunk a hangzáson. Eddig is voltak kiegészítő cuccok, minden lemezünkön voltak vonósok, meg minden, csak úgy álltunk hozzá, hogy ezt már élőben is így akarjuk előadni, meg az új lemez koncepciója sokkal nagyobb mértékben hajaz már a billentyűkre, meg a kiegészítőkre (Kubányi Bálint billentyűs 2011-ben csatlakozott a Supernemhez). Egyértelmű volt, hogy ki legyen az a forma, Bálint, mert ő nem az a jazz zongorista, hanem ő csak pont annyit tesz hozzá a zenéhez, amennyi kell. Kurvajól dobol is, úgyhogy nagy szerencse ő.

Amikor még csak az album címe jött ki (Tudományos, fantasztikus, pop), akkor nagy volt a para, hogy a Supernem feladja ezt a rockos életérzést és átmegy diszkóköcsögbe. Nem izgultatok?

Át is mehetnénk, de hát látod, hogy milyen lett a lemez…  szóval nem kell aggódni, hülyék azért nem vagyunk.

Azért ez felnövés, nem?

Abszolút. Nyilván más zenét játszunk, mint tíz éve, lassultunk is, meg eszem ágában sincs Surfpunk meg K-k-kétszer dalszövegeket írni életem végéig. Én azért egy kicsit szeretek kinyílni, meg érted trióban gitározni… azért nyilván sokkal több van bennünk, mint hogy „háromakkordos” zenét csináljunk. Lényegében az, csak merünk…

Ez a korral jár?

Nyilván… 36 éves lettem, amikor a Supernemet elkezdtem csinálni, akkor voltam 25-26.

És miért tagadjátok a punk rock titulust? Mindenhol olvassuk, hogy „nem punk”….

A punk rock az a Sex Pistols. Már ez első albumunkon hallgassátok meg például a Rendőrsztorit, annak például mi köze van a punk rockhoz? Az égvilágon semmi. Vannak punkos beütésű cuccok, de a punk az egy attitűd, egy viselkedési forma, egy kinyilatkoztatás. A Lady Gaga is punk. Számomra a punk nem az, hogy úgy áll a hajad, vagy hogy büdös vagy. A punk egy világnézet, polgárpukkasztás. Én világéletemben szélsőséges voltam, szeretem a meghökkentő, extrém dolgokat. Nem vagyok mániákus, de belőlem mindig ez jött. Ilyen szempontból punkok vagyunk, de a zeneileg nem vagyunk azok.

Ezt az attitűdöt elmondjátok a Zsebre dugott kézzel például. De a popkultúra meg a bulvár az nyilván nem ti vagytok.

Nem, az elment egy nagyon béna irányba, és nem feltétlenül akarunk ahhoz tartozni. Nem az van, hogy szarunk minden fórumra, normális dolgokat elvállalunk, de ebbe a gennybe, nem akarunk azonnal újságba vagy akármibe kerülni, amint lehetőség van rá. Mi a fasznak? Azért mert piros a hajunk?

Az is durva volt, hogy a Reggeliben elnyomtátok a Pornográfiát és az emberek csak néztek.

Hát igen, azóta nem is hívnak minket.

Mondták is, hogy Szabinak milyen feje van, teljesen másnapos…

Jó, hát reggel 7 órakor kell zenélni, hát tudod, hogy mi van bazdmeg. Mondjuk én világéletemben így néztem ki, soha nem voltam egy kisimult szépség.

A Supernem tábor még létezik?

Nem, én annyira nem vagyok táboros. Jó volt, szóval majd lehet egyszer… Különben a Benkő Balázs, ott ül, fekete szőr van rajta, ő szervezte nekünk a tábort. Zamárdiban volt, sütés-főzés, jöttek fiatalok.

Idő nincs rá? Vagy miért nincs már?

Egyszerűen nem érzem, hogy nekem táboroznom kéne, meg sátor, és akkor üljünk le egy tábortűzhöz. Ezt most nem tudom máshogy elmondani, nem érzem, és én nem akarok olyan dolgot csinálni, amit nem akarok. Tehát elég volt. Most azért mert muszáj? Nem az van, hogy leszarjuk a rajongókat, odafigyelünk rájuk, de most attól, hogy nem megyünk táborozni… nekem konkrétan nincsen kedvem, kész. De én ezt el is mondtam nekik.

Igen, ha például a Pafe-n odamegy két részeg vadbarom, hogy „Hú de fasza koncert volt”, még a Mester Tomi is ott volt, akkor emberközeliek tudtok maradni.

Igen, ez nagyon-nagyon fontos, ha megrohannak minket, akkor nyilván beszélgetünk az emberekkel. Át lehet esni a ló túloldalára, de azokat az embereket le is jegeljük, vagy tartjuk a távolságot. Néhányan azt gondolják, hogy velünk mindent meg lehet csinálni, mert mi vagyunk a tévében.

Mondta a múltkor az Imi, hogy volt egy olyan időszakotok, amikor elszaladt a ló? Hogy vetted észre hogy ezt már nem kéne?

Mi akut szórakozók vagyunk, és volt kb.három- négy év, amikor kicsit elcsúsztunk. Gyakorlatilag semmi mást nem csináltunk, csak reggeltől estig részegek voltunk. És akkor elkezdett megállni a zenekar. Mert tudod, azért ezzel foglalkozni kell. Én például józanul tudok csak dalszöveget írni.  Próbáltam részegen, próbáltam betépve, de csak akkor megy, ha mondjuk négy napig pihenek, az ötödik nap érzem, hogy beállt az agyam, és akkor jönnek ki belőlem a cuccok. Nem lehet orrvérzésig szórakozni, mert akkor megáll körülötted az élet. Nem helyettünk csinálják, mi működtetjük a zenekart, mi csinálunk mindent.

Nincsen szövegíró, nincsen zeneszerző külön, és akkor három arc, aki előadja…

Nem, abszolút, meg nincsen úgymond kiadónk, vagyis van, de nem a klasszikus értelemben véve kiadó, hogy annak van egy igazgatója, és ő mondja meg, hogy „Szabi, holnap befested a hajad, mert ha nem…!”, szóval ez nincs. Mi a magunk urai vagyunk, mi találunk ki mindent, nagyrészt önerőből csináljuk a Supernemet.

És ezt hogy őriztétek meg? Mert nyilván volt olyan kiadó, aki azt mondta, hogy ennyi pénzt adok…

Volt egy első kiadónk, a Gold Record, akik beletettek a zenekarba sok pénzt, az első kettő lemez jelent meg náluk, a harmadik és negyedik pedig a 1G Records-nál, Keleti Tominál. A Gold Recordnál klasszikus értelemben vett lemezszerződés volt, 80 oldal, ügyvéd, lófaszizé, de egy kicsit elbeszéltünk egymás mellett, nem az, hogy nem értettük meg egymást, csak Gábor (Molnár Gábor, a szerk.) más irányba akarta a zenekart diszponálni. Nem nagyon egyeztünk meg, ezért elváltunk, nem volt kurvaanyázás, meg semmi, volt persze veszekedés, amikor kibukott, hogy itt valami el van baszva, és utána jött az Ákos (Dadan), akit ezer éve ismerünk, és a Heaven Street Seven-el volt évekig, ő vett át minket, és ő rendes helyre rakta a zenekart. Gábor, az első kiadónk nem igazán értette, hogy mi mit is akarunk csinálni. Nagyon a rádiójátszás irányéba akrt vinni minket, hogy olyan számokat írjunk, amik elmennek a rádióban, én meg mondtam neki, hogy mi őszintén csináljuk, és ha ez jön ki, akkor ez jön ki.

A rock életérzés a hétköznapokban hogy jelenik meg?

Nézz rám! Hulla másnapos vagyok. Nincsen polgári foglalkozásunk, ezzel is kezdtem a beszélgetést, hogy két napot szórakoztam végig, kezem-lábam remeg.

Tehát hivatásos rocksztár vagy. Alszol délig és rajzfilmeket nézel?

Hát például. Igen, imádom. Ezt amúgy honnan tudod?

Melyik a kedvenc rajzfilmed?

Hófehérke és a hét törpe. Nyilván nem hétköznapi életet élünk és a magunk urai vagyunk. Az a szerencsénk a zenekarban, főleg nekem, hogy csak ezzel foglalkozok, és kurvajó, és ebből élünk, ez az, ami a mindennapokat kiteszi. Ez egy szerencsés állapot.

A lemezipar, az hogy cédéket adunk ki, és megveszik, és ebből van a pénzünk, ez mennyire halott?

Hát az teljesen. Konkrétan az úgy ahogy van, ment a levesbe az egész. Nekem egy darab lemezem sincs.

Magatokat szoktad hallgatni?

Nagyon-nagyon ritkán. Én mondjuk, ha vagyok a tévében, akkor nem nézem meg. Tudod, az ember így máshogy ítéli meg magát. Ritkán meghallgatom, mert kell a kritika, meg koncerteket szoktunk felvenni, és visszahallgatjuk, hogy mi az, amin változtatni kéne, de mi máshogy állunk hozzá, máshogy ítéljük meg a zenénket a színpadról, mint a közönség.

A Tibi is mondta múltkor, hogy „Fú, ez nem volt olyan jó koncert!”

Más… nekünk ez máshogy jön le…

Közben meg a bulizó, pogózó fiatalokat arrébb kellett lökdösni…

Máshogy jön le, de néha azért bele lehet gabalyodni saját magadba, és olyankor kell egy külső ember, pl. a lemez producere, Jappi: megcsináltuk a nótákat, és a Jappi mondta, hogy szerinte hol kéne változtatni, lassítani ilyesmi. Ez kurvára kellett mert egy idő után már nem tudod magadat megítélni. Amikor írjuk a lemezeket, akkor mindig eljutok arra a szintre, hogy szar az egész.

Hallgattok rá mindig?

Persze, abszolút… Nyilván mondjuk ha mond egy olyat, amivel nem értünk egyet, azt megbeszéljük, volt, amit elvetettünk, volt, amit megtartottunk, az esetek 80-90%-ában nagyon jókat mondott a Jappi, és hozzátett. És odafigyelünk a külső véleményekre. Abszolút. Sőt, oda is kell, nem lehet ilyen bigottnak lenni, tudod…

Mondta az Imi is, meg te is, hogy a fellépésekből van a napi pénz, tehát például abból fizetitek a számlákat. Sűrűsödnek a fellépések? Nyilván sűrűsödnek.

Igen, most így egyre jobb, de hát akkor is hullámvölgy, tehát ebből élünk, meg megélünk, normális élete van mindenkinek, lakása-autója-kutyája-macskája-tévéje, tehát nem vagyunk csövesek. De nyilván hullámvölgy, valamikor sok pénzt keresünk, valamikor kevesebbet, valamikor egyáltalán semmit, tehát oda kell figyelni a pénzre, hiszen elég nehéz világot élünk, tudjátok, hogy mekkora gebasz van. Ez mindenben érezhető, a klubéletben is, meg ilyesmi. Nem éhezünk, minden oké, minden működik.

Ti is megnézitek, hogy a faszom, mit vegyek meg? Tehát nem úgy van, hogy Hawaii dizsi, minden hónap elején nyaralás?

Nem, van olyan időszak, meg még lesz is, amikor szartunk rá, hogy mi lesz, és költöttük a pénzt, és szórakoztunk, mint az állat. És ez így szép.

Amúgy te hova teszed a zenekart? Mi úgy vesszük észre, hogy jött föl a Supernem… szerintem ebben a stílusban már a Tankcsapdával vetekszik, vagy talán már megítélésben-népszerűségben őket is lenyomjátok. Szóval lehet, hogy ti vagytok az ország első számú rockzenekara?

Mindenképpen fejlődő tendencia a Supernem, mi ezt hosszú távra csináltuk, és egyre feljebb kerülünk. Kurvára nem vagyunk a csúcson…

Miért, mi lenne a csúcs?

Említetted például a Tankcsapdát. Ha a Tankcsapda fellép az Arénában, akkor teltház van. Mi nem tudunk megcsinálni egy önálló Arénás koncertet, mint amit megcsinál a Hooligans, megcsinál a Quimby…

A Hooligans? Most nem azért…

Igen. Volt vagy 8-9000 ember a koncertjükön. Mi is fogunk ilyet csinálni, de ott még nem tart a zenekar, hogy mondjuk kibéreljük a Petőfi Csarnokot. Lehet, hogy mondjuk egy PeCsa mostmár sikerülne, de azért van önkritikánk, nem vagyunk elszállva. Ez egy lassú folyamat, megfelelő helyre kell rakni a zenekart. Kurrvajó úton haladunk, mert elkezdtek ránk odafigyelni, látják rajtunk így tíz év alatt, hogy nem vagyunk hülyék, és minőségi cuccot csinálunk. És őszinte. Ez kurvára fontos cucc, és reméljük, hogy eljutunk arra a szintre, mindenki ezen dolgozik a zenekaron belül és a zenekar körül is van egy group, hogy a Supernem egy olyan szintre érjen, hogy az első számú zenekar legyünk, fogalmazzunk így.

Ez érdekes, mert én tényleg azt hittem, hogy ti már ott vagytok. Fura, hogy te belülről nem úgy látod.

Figyelj, tök jó helyen vagyunk, és én is érzem, hogy megmozdult a zenekar, de hát azért még van mit csinálni. Még sok dolgunk van ahhoz, hogy ez tényleg nyugdíjas állás legyen.

És a vendégszerepléseknél, pl. az Anna & The Barbies (Gyáva forradalmár), ezeknél ők keresnek? Vagy ez is egy ilyen haveri viszony?

Is-is. Mindenkivel barátok vagyunk, mindenki ismer mindenkit. Meg hát évek óta járjuk a fesztiválokat, tehát ez már egy nagy család. Ugyanúgy pacsizunk a Quimby-vel, mint a Lovasiékkal, vagy a Hiperkarmával. Ez egy group, egy brigád, ugyanígy a hangosítókkal is, meg minden, és az Annát például nem tudom mióta ismerem, és felhívott, hogy „írtam egy szöveget, és te ihletted meg, tehát énekeljük fel ketten”.  És fel is vettük lemezre, meg van is ennek egy klipje.

És a Proof of Life?

Igen, a Gőzék (MC Gőz, vagyis Haász Balázs, a szerk.). Velük nem voltam úgymond összejáró haver, de nyilván ismerjük egymást, és van a menedzserük, a Kojsz (Mészáros Tamás, a szerk.), aki egy hip-hop guru, és ő hívott fel, hogy „Szabikám, arra gondoltunk, hogy…”, és tök jó ötletnek találtam, hogy rapperek csináltak egy komplett lemezt. Én is szerepelek rajta, illetve a Czutor Zoli, és most meg nem mondom neked fejből, hogy milyen vendégzenészeket hívtak meg. és abból a dalból, amelyikben én szerepelek készült egy klip is. És tök jó fless volt kicsit belekóstolni a „hülye” hip-hop világba, imádom őket, akkora szórakozás, hogy kész.

Egyébként ez az, ami miatt én bírom a Hősöket, meg a DSP-t, nem tudom, ismered?

Aha, persze…

… hogy ugyanaz az őszinteség van benne: bevállalják, hogy mi alulról indultunk, ma is dolgozunk, például a Siska Finuccsi, ki tudja, lehet, hogy bejár valahova dolgozni. És ugyanez van nálatok is, nem adjátok elő a „mi vagyunk a sztárok” című fejezetet, hanem őszinte. Őszinte rock & roll, vagy őszinte hip-hop, tök mindegy, de nem azt érzem, hogy az az ember eljátszik valamit, hanem hogy önmaga.

Hát meg tudni kell embernek maradni. Soha ne felejtsd el, hogy te is kezdted valahol. és én hallom, hogy valakik így nagyon el vannak szállva, és alig állnak szóba saját magukkal. Az nem feltétlenül a jó út.  Emberközelinek kell maradni, és embernek kell maradni, mert különben egyszer csak puffansz.

Mert tényleg a múltkor is koncert előtt behívtatok, pedig akkor láttatok minket először, meg nem is vagyunk ilyen Origó, vagy Index, és úgy viselkedtetek velünk, mint a haverokkal.

Jó szórakozás volt.

A Mocsok 1 Kölykök Tibi miatt ilyen jó spanok?

Persze, Tibinek az öccse ott a motor meg a frontember, de ettől függetlenül is kurvajók, lehet enélkül is megtaláltuk volna őket, mert azért odafigyelünk az új zenekarokra, akik mostanában jönnek, és csinálják. Mindig próbálunk lehetőséget adni nekik. Amúgy is normális embernek tartom magunkat: lehet velünk beszélgetni, senki nem egy beképzelt fasz, azzal csak magad alatt vágod a fát.

A Kolinos kijelentés, amit Márk mondott, ez igaz?

Ez igaz, és óriási nagy felelőtlenség volt.

És terjeszkedtek Nyugat felé? Voltak angol számok…

Lehet… de még annyira nem gondolkodtunk ezen, meg mi elsősorban Magyarországnak csináltuk ezt az egészet. Annyira nem érzem magamban, hogy akkor most menjünk ki Londonba, vagy akármi. Meg lehetne próbálni, de mi inkább Magyarországra orientálódunk, mert most kurvajó helyen vagyunk, és nem akarom az energiáink egy nagy részét külföldre fordítani. Nyilván a nemzetközi piac a frankó, de nem volt erről komolyabban szó a zenekaron belül, hogy menjünk ki külföldre, és süssünk hamburgert, hátha sztárok leszünk. Oda kimész, és elmész takarítani. Én imádok itthon lakni, persze néha mindenkinek kivan a fasza az országtól, mert nyilván más itt a mentalitás, mint például New Yorkban. Ég és föld, fényévek.

De magánemberként jobban is éreznéd magad kinn, nem?

Nyilván, és nem is akarok úgy meghalni, hogy nem éltem kinn New Yorkban, de nem azzal a tervvel megyek ki, hogy majd egyszer átveszem ott a Grammy-díjat, mert szarok rá. Nem az a fontos, hogy ott is legyek valaki, ha megy, akkor megy.

A következő klip melyik számra lesz?

Ma fogjuk megbeszélni, oda megyek 6-ra.

Ha lehetne visszafele lépkedni, akkor én a Váltóáramra szavaznék, mert az a kedvencem. A menyasszonyod ezt hogy tolerálja?Te kijelentetted nekem, hogy nem árulsz zsákbamacskát.

Tudja ő, hogy mivel foglalkozok, és imádja, meg már lelépett volna régen, hisz ő sem hülye. Ő egy nagyon kiegyensúlyozott, gyönyörű nő, azt csinál, amit akar. Lógnak utána a csávók. Ha akart volna, akkor már letiplizett volna a francba.

Nem aktuális a kérdés, de hogyan különbözteted meg, hogy aki odamegy hozzád, az csak a tévében szereplő Papp Szabi miatt teszi, vagy akkor is veled lenne, ha nem zenész lennél?

Például amikor Eszterrel megismerkedtem, akkor indult a zenekar, ötezer forintom volt, és egy huszonnégy négyzetméteres lakásban egy szivacson aludtam. És mi onnantól kezdve együtt élünk. Tehát nem azért él velem, mert én már akkor valaki voltam. Nem mintha most én lennék az izé, de ismertebb vagyok, és sok mindent letettünk az asztalra. Fontos dolog, hogy ki van veled érdekből, és ez nem csak a párodra vonatkozik, hanem például a barátokra is. Szelektálni tudni kell, mert kialakul egy slepp az ember körül, akik csak szipolyozzák, nem feltétlenül a pénzét, hanem az energiáit.

És ezt észreveszitek? Hogy lehet ezt észrevenni?

Hogyne. Én kurvajó emberismerő vagyok, két perc alatt levágom a rókarudit. Annyi őrülttel találkozunk, és annyi őrült vesz körül, hogy tudni kell néha határozottnak és erélyesnek lenni. Muszáj, mert vannak olyan emberek, akik kapaszkodnak rád, és egyre többen.

És akkor oda kell menni hozzájuk, és megmondani, hogy ne gyere már le jövő héten?

Pontosan. „Lépjél, menjél innen el.” És kész. De ezt persze normálisan, nem vagyunk bunkók. Aki ezt megérti, megérti, aki nem, nem. Vigyázni kell erre, mert nagyon könnyen szétforgácsolódsz.

Amikor még gyerek voltál, és semmi nem volt… azok közül a barátaid közül vannak, akik megmaradtak?

Nem tartom velük a kapcsolatot. Nagyon kevés ilyen gyermekkori cimbora van, például az egyikkel tegnap szórakoztunk nálam, ő régi ivópartner. Én mondjuk soha nem voltam ilyen osztályközösségi, meg osztálytalálkozós ember, mivel eljöttem Nyíregyházáról, és Pesten pedig egy teljesen más körbe kerültem bele. Több, mint 15 éve vagyok itt, beszippantott a város, és új arcokat ismertem meg, egy óriás baráti kört. Tehát az ember körül cserélődik az ember. :D

Tehát megvannak a horgonyemberek. Lehet, hogy ők is cserélődnek, de mondjuk öt évig tudod, hogy oda kell figyelni, amit mond.

Így van, persze, vannak ilyen emberek.

A Jack Jack-el mi van?

Az egy óriási ötlet volt, és nagyon jól sült el. Mondjuk egyel jobban is elsülhetett volna, nem a minőségére értem, hanem az egész körítésre. De az ennyinek készült: hét dal, meg egy film, de ezt nem is akartuk tovább gondolni, hogy akkor lesz egy zenekar. Mindent félretéve túl jól sikerült, ezt ki is merem így mondani: sejtettük, hogy nem leszünk bénák, de kurvajól sikerült, és kurvára betalált. De esély nem volt rá, hogy mi ezzel napi szinten foglalkozzunk, értve ezalatt, hogy mindenkinek megvan az anyazenekara, és egyeztetési problémák voltak, satöbbi. Csináltunk két-három koncertet, mai napig van rá érdeklődés, tehát ha most összekapnám magunkat, és meghirdetnénk, hogy lesz, akkor kurvasokan eljönnének. Működne, de nincs rá energia.

A többieket mennyire ismerted előtte?

A Mester Tomival vagyok a leginkább jóban, tizenakárhány éves barátok vagyunk. nem haverok, hanem kurvajó barátok. Tomi egy nagyon intelligens ember, kurvára szeretem, ő pedig kurvára szeret engem, és odafigyel rám, kikéri a véleményem, én szintúgy. Nagyon jó kapcsolat van köztünk, rengeteg mindent köszönhetek neki, és rengeteg mindent tanultam tőle, és ahogy elmondta: ő is tőlem. És ez nekem egy tök nagy megtiszteltetés, mert a Tomi tényleg rengeteg dolgot letett az asztalra. Egy nagyon penge gyerek. Már évek óta tervezett velem zenekart, csak én mindig mondtam neki, hogy „Tomi, nem megy!”, és telt-múlt az idő, és végül megcsináltuk a Jack Jack-et. Ezzel neki is egy nagy álma vált valóra, hogy csinálunk egy közös zenekart, és kurvajó számok lettek, együtt írtuk őket.

Abban is mindenki magát adta. Amúgy Tescoban meg lehet venni, leértékelve 400 forint, ami borzalom.

De én az internetről töltöttem le, tehát… megloptam saját magam!

De imádnivaló volt benne mindenki, nem játszottátok meg magatokat…

Igen, az egy ilyen teljesen természetes hangvételű film lett. Indián rendezte, úgy fogtunk bele, hogy mindenki ismert mindenkit évek óta, Döglégy Zoliékkal mi már évek óta szórakozunk együtt, Tóth Tibi dettó. Így együtt kezdtük el.

Tényleg beköltöztetek és valóban együtt laktatok, vagy mindenki hazament a felvétel után? És tényleg annyi whiskey folyt, hogy ott még valami balhé is volt?

Kb. 180 literig számoltuk. Nagyon jó volt. napi négy üveg lement például nálam. Felkelsz reggel, és máris azzal kezdesz. Három hónapig forgott a film, és mindenkinek volt egy külön háza szaunával, meg mindennel. És olyan házibuli három hónapig, hogy ne tudd meg. És közben forog a stáb, felépítettünk egy normális stúdiót. Hát elképesztő, mint egy álom, olyan volt. És folyt a sör meg a whiskey. Saját szakácsunk is volt.

Ezt ki pénzelte?

A Jack Daniel’s. Volt, amikor nem örültek, de mondtam, hogy mire számítottatok, mik vagyunk mi? Kispályások? Hoztuk a formánkat. Heti három-négy napot forgattunk, tehát négy napot voltunk ott, három napon pedig hazajöttünk pihenni, meg ugye mindenkinek megvan a csaja, utána meg mentünk vissza. És ez ment három hónapig, az valami döbbenetes volt.

És akkor mentek a haverok és az orgiák…

Mindenki rohangált meztelenül, persze…

Egyébként a Supernemesek a zenekar nélkül is összejárnának, nem? A gyerekeitek keresztelőjére el fogtok menni?

Nagyon jó barátok vagyunk, tehát a Supernem tulajdonképpen nem munkahely, hanem egy baráti társulásból lett zenekar, „szórakozó klub”, és szépen fejlődött ki a dolog. Tehát ez nem egy casting eredménye.

A nevet ki adta?

Bodrogi Andris barátommal egyszer, még a Supernem megalakulása előtt, 2000 környékén, együtt dolgoztunk egy tévéműsorban. Ő volt a gyártásvezető, és a forgatási szünetben jött oda, és mondta, hogy „Bazdmeg, Supernem!”. Én mondtam, hogy „Kurvajó, de bazdmeg, mi ez?” Mondta, hogy „Most találtam ki, zenekarnév.” Kérdeztem: „Nekem adod?” És nekem adta, én meg betettem egy fiókba, és rá egy évre alakult meg a zenekar.

Visszagondolva az Up! mennyire volt gáz? Abban az időben, mint popzenekar a helyén volt?

Abszolút, óriási reményekkel indult, meg volt benne egy csomó minden, de nagyon csúfos vége lett. Elkezdődött egy nagyon kemény marakodás, úgyhogy feljött, aztán el is tűnt.

A „Mindenki táncoljon”, arra mindenki táncolt…

Ja… az már az újabb korszak. Egy lemezt csináltunk, Peti (Ujvári Péter, énekes, a szerk.) vitte tovább, feloszlott- nem oszlott, új tagok, cserélődés, engem meg már nem érdekelt. Emberi és hozzáállási problémák voltak, amiket én nem tudok lenyelni, ennyi.

Aki seggfej, azzal együttműködni is nehéz…

Nem, az felejtős… Nagyon nem mindegy, hogy kikkel csinálsz társulást, nyilván van egy alapkövetelmény, hogy tudjál zenélni, be nem az a legfontosabb, hogy te legyél a világ legjobb gitárosa, mert arra szarok rá, hanem hogy emberileg milyen vagy. Mert például ott ülsz benn a turnébuszban és nem mindegy.

Mi folyik a turnébuszban?

Vodka! Minden… ordítunk, mint az állat.

Kár, hogy csak egyedül vagy itt, mert eljátszhatnátok ezt…

Ordítva röhögés megy reggeltől estig. Én nem is ülök hátul a fiúkkal, mert elordítom magamat a koncertig. Én erőből, torokból beszélek mindig, és amire megérkezünk a színpadig, nekem már nincs hangom. Úgyhogy én lassan már két éve elöl ülök.

Ki vezet?

A Figler Gyuri barátunk, a sofőrünk. És én elöl ülök mellette és kussolok, csak minimális röhögés van, mert különben elfáradok, hátul meg ordítanak, mint az állat. De hát nekik más. Jó kis brigád.

Énektechnikailag a cigi meg a pia nem árt meg?

Igazából én nem vagyok a klasszikus értelemben vett énekes. Nem is vagyok azért béna, tudok énekelni, de azért vannak szintek: a mi zenénkhez elég az, ami nekem van. Nyilván egy Queen tribute zenekarba nem mennék el énekesnek, mert azt nem tudnám elénekelni.

Tanultál egyébként énekelni?

Zenesuliba jártam sokat, meg énekkar, meg ilyesmi, de igazából nem. Ez így jött, hogy egyszer csak elkezdtem ordítozni, és bereccsent a hangom, és van egy ilyen hangszínem, ami jól szól, meg dögös. És ebből indult ki. Meg annyi seggfej frontemberrel dolgoztam együtt, hogy nem akartam a hagyományos értelemben vett énekes lenni. Csak énekelek és kész. De a Supernem számok azért énekileg nem az a nagy megfejtés, kurva magas, és kell hozzá erő. A rápihenés segít a legjobban. A cigi azért odavág.

És nincs rákpara?

Nem. Itt dől el minden- fejben.

Valaki a családban csöppen bele a zenélésbe, például mert a papa is zenélt. Neked volt ilyen az ismerősi-rokoni körben?

Bátyám, ő basszusgitáros, van zenekara is. Nekem ő a bálványom volt, „Levi, vigyél, vigyél’”- „Kopj le!”. Hét év van közöttünk. De ők hippik, nyomják a blues-t. Én nagyon más vagyok, mint ő, ő egy nagyon jó humorú, visszafogott ember., én meg egy extrovertált fasz vagyok, egész óvodában is ordítottam, mindig kitaláltam magamnak, hogy jó legyen. Hangosnak születtem, képtelen vagyok halkan élni, ordítok, amióta vagyok.

Érdekes, mert három különböző karakter van nálatok: vagy te, a bolond, hangos gyerek, akire figyelni kell, ott a Tibi, aki a jófiú…

… hát azért azt nem mondanám. Ő egy minden hájjal megkent, léhűtő, akut szórakozó, mocskos haramia. És egyébként egy kurva intelligens, jólelkű, reális ember. És kurva szép!

Imi meg olyan apuka fíling, mondta, hogy nagyon sokszor megkapja ezt, pedig nem is olyan…

Imi a legtapasztaltabb a brigádból, életkorából is kifolyólag, nem mintha annyira öreg lenne, hisz négy év van közöttünk. De azért ő már túl van pár dolgon, értem ezalatt, hogy lemezszerződés, sztárság, zenekar stb., például Mesterrel csinálták a Mester és tanítványait. Tehát bölcs az Imi, sok mindent látott és tapasztalt és tud. Ő is nagyon jó humorú, szórakozik ő is, mint az állat. Eltelt egy csomó év, felnőtt ember lett. 40 évesen ne legyél hülye, vagyis legyél hülye, de nem lenne jó, ha az Imi rohangálna, mint egy hülye, és nem lehetne vele mit csinálni. Tény, hogy Tibinek, meg nekem van a legjobban felvágva a nyelvünk, de mindenki vagány a bandában. Senki nincsen belassulva.

Bálint beleillik ebbe a családmodellbe.

Ő a fogadott gyerek, nagyon odafigyelünk rá, hisz ő az új fiú. Mindenféle dolgokkal kínálgatjuk. Marhára élvezi, az első pár koncert alatt azért vakargatta a fejét, hogy ezt hogy fogja bírni, de belejött.

Azért az ember a Soerii & Poolek-ben megedződik.

Hát igen, masinának van beöltözve, és félmeztelenül ordít a pucér táncosnők seggéről.

Az milyen, hogy egy tálva abszint végigmegy koncert előtt a közönségben…

Ez hozzá tartozik a brigádhoz.

Próbáltam hívni fiatal csajokat, de azt mondták, hogy nem nekik való. Pedig isznak hétvégéken, mint a disznó.

Minden nekik való.

Pedig a Soerii & Poolek az egy vidámpark.

Igen, az ilyen LSD fless. Ott aztán ki tudsz bontakozni. A rejtett perverz vágyaid kiordítása.

Mikor lesz a következő Soerii & Poolek koncert?

ZP lesz… májusban, vagy júniusban.

Készültök valamit előtte? Próbáltok?

Persze, de nem próbáljuk túl magunkat. A Soerii-vel kb. egészséges két próba kell, mivel több zenekarból állt össze, Bálintka az Óriásban van benne, meg a Quimby-be, Jappi a Heaven Street Sevenben, Pablo a Rewind partykat csinálja, Gerri játszik A kutya vacsorájában, Kubányi az Uzipov-ban, illetve a Supernemben, mindenki szanaszét. Anettnek, a vokálosnak pedig szólóprodukciója van. Tehát olyan a brigád, hogy nem vagyunk együtt minden nap, néha kellenek az ismétlő, leporoló próbák. De igazából zsigerből jön.

Fesztiválokon szoktatok koncerteket hallgatni?

Mászkálunk körbe-körbe, de nagyon kevés koncertet nézünk meg, inkább csak bele-belenézegetünk a koncertekbe. Nem vagyunk koncertre járók, nem rendszeres program.