Azzal kezdenénk, hogy nagyon megtisztelve éreztük magunkat, amikor a legutóbbi KOLIN-os cikkünk után a festett arcú, 2009-es és 2010-es MTV EMA nyertes fiúk meghívtak minket tegnapi, a székesfehérvári Műhely Kávézóban celebrált lemez (Gyere Rám!) - és dobosbemutató koncertjükre.

Mivel precíz, nyomtatott itinerünket már az első száz méteren elhagytuk, így a vasútállomástól egészen az Ady Endre utcáig az igen barátságos és dekoratív bennszülött hölgyek útbaigazítására támaszkodva jutottunk el a pow-wow helyszínére – de ezt nem is bántuk.

A Műhely igen barátságos, kozmopolita légkörében igazán otthon éreztük magunkat. Ez csak fokozódott, amikor a csinos tinilány-sorfal csillogó szempárjainak kereszttüzében idő előtt levonultunk a koncertterembe, hogy megnézzük a beállást, személyesen megismerjük a frontember – énekes Márkót, a gitárral a kezében született Feri Gerit, és az újfiút, a dobos Valentyínót, akiről nem tudjuk, melyik testrészéből operálták ki a dobverőket.

Az interjú után lenyomott koncerten elvesztettünk párezer neuront, ha valaki megtalálja őket, csak szóljon. A búcsúszám után volt fotózkodás, CD dedikálás, nagyölelés, megmindenmás is.

Mivel lekéstük a vonatunkat, a kommandónk Gábor segítségével jutott haza; ráadásul még a sörét is megittuk az úton. Nem mondjuk meg, mit ajánlottunk fel a mentésért cserébe – annyit elárulunk, nem kellett neki, de az már az ő baja J

Naszóval íme az első, bugyiizzasztóan exkluzív interjúnk a KOLIN-os szexiboyokkal: Hamm!

Le kell szögeznem, hogy imádjuk ezt a mindennel játszó stílust, amit visztek. Magától jött, vagy sokat agyaltatok rajta?

Márkó: - Én úgy gondolom, hogy egy magabiztos férfi tud játszani a mássággal, és azzal együtt, hogy cicanadrágot hordok, a legférfiasabb férfi vagyok Európában.

Valentyínó (nekem): - Te is szűk gatyát hordasz.

Valentyínó már a harmadik dobosotok. Miért a gyakori változtatás?

Márkó: - Mert a dobosok tényleg nagyon nehéz esetek, és nehéz olyat találni, akivel szívesen lenyomod azt az iksz órát a turnébuszban meg a koncerten. Egyáltalán nem szakmai alapon döntöttünk.

Valentyínó: – Azért örültök, hogy ennyire jó vagyok…

Márkó: - Ő persze rohadt büszke a tudására, de igazából nem érdekel, hogy mennyire dobol jól vagy rosszul, csak az számít, hogy el lehet-e vele viselni azt a hatvan kilométeres távot. Ezt mondjuk pont el lehetett, ide pont letudtunk jönni Vele. De ez a nyáron fog kiderülni. Megyünk majd Dániába egy hat állomásos turnéra, ott még simán kirúghatjuk. Most például megcsináltuk, hogy három koncertet nyomtunk le három dobossal.

Kedves Úr volt Valentyínó elődje. Vele békés volt az elvállás?

Márkó: - Persze! Kedves Úr nagyon kedves volt, szépen búcsúztunk.

Valentyínó hogy került a csapatba?

Márkó: - Őt úgy ajánlották. Azt mondtuk, hogy kell egy szexicsokoládé, erre Őt küldték. Olyan volt az egész, mintha a neten rendelnél feleséget.

Valentyínó: - Egy szexi kapucsínót küldtek! Nem, de most komolyan: engem csak úgy találtak. Lettem.

Márkó: - Neeem! A szexicsokoládéság mellett volt még egy kikötés, hogy az új dobos legyen gazdag. Egy szexi és gazdag csávót akartunk, mert a zenéléshez nagyon kell ám a pénz, és erre már lehet építeni. De tényleg olyan az egész, mint egy házasság. Egy rossz házasság.

Valentyínó: - Igen! Múltkor késtem negyven percet, erre levágták a gázsim harmadát.

Márkó: - Gondold el, mi lett volna, ha nyolcvan percet késel! Mit vágtunk volna le?

Az első album ( Yell into the Kazoo) fogadtatásával mennyire voltatok megelégedve?

Márkó: - Eladtunk belőle körülbelül ezer darabot. Ez egy nagyon jó szám. Ezret!

Most viccelsz.

Márkó: - Nem. Hát amit mi csinálunk itt Magyarországon, az egyszerűen nem ér el nagyközönséghez. Van egy lelkes rajongótáborunk, de a tömegek egyelőre még nem értek meg ránk. Ez van. Ez egy körülmény, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Véletlenül sem összehasonlításul - és nem szeretném, hogy bárki olyan komolyan vegye a párhuzamot, mint én -, de például Széchenyit is mindenki hülyének nézte, mikor kitalálta, hogy itt gőzhajót meg hidat fog építeni, és most milyen jól jön az a híd.

Valentyínó: - Te akkor most Széchenyihez hasonlítod magad?

Márkó: - Nem, én újabban anyádhoz hasonlítom magam.

Valntyínó: - Kár, mert akkor én lehetnék Kossuth!

Márkó: - Egyébként tényleg lehetnél. De most komolyan: én úgy gondolom, hogy ez a dániai turné sem jött volna össze, ha a magyar igényeknek akarunk megfelelni - ha meg a külföldi világszínvonalat hozzuk, akkor meg a magyar fogadóképességgel kell számolni, ami mérsékelt lesz. Ez teljesen nyilvánvaló. És nem is baj.

Tavaly miért nem voltatok a PaFe-n?

Márkó: - Hmmm… nem tudjuk, de idén leszünk. Az összes idei fesztivált megcsináljuk, így a PaFé-t is. De lehet, hogy akkor még Dániában leszünk.

Ez a dán körút hogy jött össze?

Márkó: - Oh, hát minden van itt a háttérben, dolgoztunk rajta. Ahhoz, hogy külföldre exportálható legyen, amit csinálunk, ahhoz egyrészt nagyon sok emberrel kellett nagyon jót tenni, másrészt pedig létre kell hozni egy világszínvonalú produkciót. Az első lemezhez képest is még van hová fejlődni, nem beszélve arról, hogy nem lehet úgy nemzetközi fesztiválra menni, hogy rossz fej a dobos. Igazából azzal, hogy lenyomtunk három magyarországi fesztiválszezont, olyan rutinra tettünk szert, hogy szégyenérzet nélkül tudunk nekivágni bármilyen színpadnak.

Milyen helyszínek lesznek?

Márkó: - Hát a legnagyobb, aminek nekimegyünk, az a Start! Fesztivál. A többi állomást egyelőre még nem tudjuk. Nekünk megmondják, hogy hova menjünk és mikor. Megvan a repülőjegy, felszállunk a repülőre és azt csináljuk, amit mondanak. Nekünk ez volt az álmunk, hogy azt csinálhassuk, amit mások mondanak! Nagyon sokat kell ám ehhez fejlődni.

Valentyínó: - Ez marhajó amúgy. Nem kell gondolkodni! Alázatos előadói attitűddel megcsinálni, amit akarnak. Ennyi az egész.

Márkó: - Tényleg! Azt hiszem, lehetne ez a tételmondatunk, hogy ’Életünk Célja, hogy azt csinálhassuk, amit mások kérnek tőlünk!’ Én vagyok a Művész… Nekem legalább megmondják. Neked? Neked még csak meg se mondják… Te majom!

Valenytínó: - Így is az a legjobb, hogy azt mondják: Bálintkám, menjél már föl a színpadra légy szíves, és mikor lejössz, megdicsérnek.

Márkó: - Igen, de előtte dorgáljanak meg! Dorgáljanak meg, és a végén ne jutalmazzanak. Vagy csak egy kicsit.

Valentyínó: - Hogy legyen hova fejlődni mindig…

Soerii&Poolek-es remixxel ki keresett meg kit? Egyébként ezt egy fél évvel ezelőtt megjósoltam.

Márkó: - Na az azért jó, mert már másfél éve készült el, de hát nem tudhattál róla. Az van, hogy én vokáloztam az Elton John-ban, meg egy másik számban is, és mivel Magyarországon az underground zenei élet szereplői nem fogadnak el egymástól pénzt, ezért mindenféle partneri szolgáltatással próbálják segíteni a másikat.

Az augusztusi, a Millenárisban tartott workshoppos koncert óta nagy volt a csönd körülöttetek.

Valentyínó: - Hát kerestek engem, de én bujkáltam.

Márkó: - Egyrészt igen, kerestük Valentyínót, másrészt meg ezen az Európa kompatibilis, vagy inkább: világzenei sztenderd kompatibilis anyagon dolgoztunk. De hát e mellett azt is el kell ismernünk, hogy az emberek nem járnak koncertekre. Nem csak a mi koncertjeinkre nem járnak, másokéra sem. Ehhez ugyanúgy alkalmazkodnunk kell, mint ahhoz, hogy Magyarországon az emberek többsége még mindig hord szandált. Ezt figyelembe kell venni. Úgy alakult a világ, hogy alkotói pihenőre kellett menni, de ez be is volt tervezve.

Amikor kialakítottuk ezt a brandet, tudtuk, hogy el fog jönni az időszak, amikor nem feltétlenül hazai babérok megszerzéséért kell küzdeni, hanem azért, hogy külföldön büszkén tudjunk kiállni a színpadra.

Ehhez egy Eurovíziós próbálkozás nem lett volna jó lehetőség?

Márkó: - Én nem hiszem hogy az Eurovíziós Dalfesztivál lenne a normatíva. Hogy fogalmazzam ezt meg szépen? … az Eurovízió az egy mulatósolimpia. Igen, ez találó. De ami fontos – és ezt tényleg muszáj elmondanom -, hogy nagyon örülünk a Compact Disco sikerének. És ami szintén fontos, hogy angol nyelvű produkciók indultak, ami egy paradigmaváltás, amit mi csak üdvözölni tudunk. Egyébként a Fábián Juli & Zoohacker kombónak drukkoltunk, mert imádjuk Őket. Én a CD-jüket megvásároltam magyar forintért az internetről. Pénzért! Nagyon fontos velük kapcsolatban, hogy a Fábián Juli & Zoohacker kombinációnak egy kulturált európai hangulata van; egy abszolút elfogadható, a világ minden pontján vállalható, nagyon jó dolgot csinálnak – nem beszélve arról, hogy a Julinak egy nagyon komoly szakmai karrier van a háta mögött. Ők a kedvenceink, na!


Ha jól hallottuk, akkor készültök valami meglepetéssel. Mi a terv?

Márkó: - Most készül egy dokumentumfilm a zenekarról, amit a mozikban fognak játszani. Meg ugye kimegyünk Dániába, tervezünk egy németországi turnét is. Elkezdtünk egy olyan menedzsmenttel és producerrel dolgozni, akikkel ezt a külföldi vonalat próbáljuk meg erősíteni, és az az igazság, hogy több európai országból is nagyon jó visszajelzéseink vannak.

De nyáron azért fogunk találkozni veletek?

Márkó: - Persze! A VOLT az biztos, Orfű az biztos, meg az összes nagyobb fesztiválon ott leszünk, ideértve a PaFe-t is, ha időben visszaérünk Dániából. Nem hagyhatjuk magukra azokat a hazai rajongókat, akik a kezdettől fogva itt vannak mellettünk, nemigaz?

Szöveg&Kép:

Foki Péter – Tatár Péter

Az eseményen készült képekért és további infókért (pucér nős fotókért) katt ide:
http://www.facebook.com/IROKEZ.magazin