'...mostanra minden adott a Supernem kult státuszba emelkedéséhez...'
Ahogy annak idején a TuFa Pop-hoz, ismét, ahogy mondani szokás, ’izgalommal vegyes félelemmel’ közelítettem a Supernem új albumához. Az agyam végigpörgette az ilyenkor szokásos parakereket: megugorja a szintet, lesz-e olyan jó, mint az előző, fel lehet vele szedni a csajokat, en’szóon… Pár koncert, és néhány napnyi 60 km-es ingázáson lenyomott intenzív frekvenciatúladagolás után kijelenthetem, minden félelem alaptalan volt. Papp Szabiék úgy tűnik, nem tudnak hibázni.
Az idén tizenkét éves banda új albuma nem finomkodik. Magabiztosan, és ellentmondást nem tűrően biztosít minket afelől, hogy a Tufa Poppal megnyitott új horizont csak a kezdet volt. Az első három albumot egyesével és külön-külön is imádtuk, imádjuk a mai napig, de az elmúlt három évben végbement fejlődés tagadhatatlan. A Kubányi Bálinttal kiegészült trió a négy éves albumcsend után 2011-ben egy elég masszív anyagot tett le az asztalra, de az az igazság, most még ezt is sikerült megfejelni… olyan minőségben, hogy ha ebben a műfajban van olyan banda, amelyik a maga számára nem tekinti lécnek a legutóbbi korongot, az akár már holnap abbahagyhatja aktuális turnéját.
Mint minden újdonságnál, itt is kellett pár menet, mire felocsudtunk a nyolc szám okozta kábulatból. A jól kidolgozott, mégis egyszerűnek ható zenei megoldások üzembiztosan ültetik az ezúttal tényleg új minőségben érkező refréneket a fülünkbe. Nem félünk kimondani, Papp Szabi immár szövegíróként is felzárkózott Lovasi András, Beck Zoli vagy Likó Marci mellé – ennek megfelelően tényleg kell pár újrahallgatás, mire felfogjuk, mivel is van dolgunk.
Az albumot felvezető ’Egy a millióból’ Miki357 klip egyébként már képileg is erősen szellőztette a várható minőséget, de az igazi katarzis ekkor még messze volt.
A nyolcszámos tracklist minden szereplője saját hangulatot, saját univerzumot teremt maga köré, amelyek bőven túlzöngézik azt az adott 3-4 percet, amíg igyekezzük felszívni. Mondanunk sem kell, bármelyik elbírna egy klipet… Az ütős, eltéveszthetetlen zenei és szövegi refrének uralta mezők helyét remekül kitöltő, képekkel teletűzdel itt-ott kaotikus, amott színesen szürreális, máshol nyugodtan terpeszkedő ötletes megoldások végső soron egységes, lendületes képet festenek a zenekar helyéről a haza piacon. Ezek után fogalmunk nincs, hol lehet ennek a fejlődésnek a vége, de egy biztos: mostanra minden adott a Supernem kult státuszba emelkedéséhez. Ezen az albumon nem fog múlni, az biztos.
A csapat nyári menetrendjét, az albumot és minden mást is megtaláltok a fecebookjukon. Ja és ne felejtsétek:
