A nyár egyik utolsó fesztiváljáról vegyes érzelmekkel távoztunk, ám a kisebb kellemetlenségekért bőven kárpótoltak minket az energikus fellépők, köztük egy igazi slágergyáros világszám, a Fall Out Boy, nameg örök szerelmünk, a Balaton közelsége. Ízelítő a Strand Fesztivál második napjának kavalkádjából.
Sok fórumon olvastuk, hogy nem kis bosszúságot okozott a fesztivál látogatóinak a hatalmas sorok kivárása, és a beléptetésnél tapasztalt fejetlenség. Nos, mi ebből semmit sem érzékeltünk- lehet, hogy csak szerencsénk volt, vagy a második napra a szervezőknek sikerült felülkerekednie a káoszon. A területre beérve kicsit meglepődtünk: valami nagyobb szabású dologra számítottunk, és a kis területen ráadásul nagyon kevesen lézengtek. A kezdeti döbbenet után viszont kifejezetten élveztük, hogy nincs tolongás- később, a Fall Out Boy koncertje közben visszasírtuk a nyugis állapotokat.
A magyar fellépők igazán kitettek magukért. Egyedül Odettnél éreztünk némi fülsértő hangot- nem kéne erőltetnie a rockos vonalat, az ő hangszínéhez nem illik. Később az Anna & The Barbies simán hozta a megszokott színvonalat: elképesztő, hogy Pásztor Anna hat hónapos terhesen is mennyire fáradhatatlan és lehengerlő a színpadon. Lelkesen kommunikál a közönséggel, de szavak és ének nélkül is sokat üzen sokkoló sminkjeivel és kosztümjeivel. Ezúttal igazán éles kontrasztot produkált: kezdetben szűzies fehér menyasszonyi ruhában, majd később igazi vadócként, piros latexcsizmában és elkenődött, groteszk hatást keltő fekete rúzzsal hergelte a tömeget. Elhangzott két nagy kedvencünk is: csókból baracklekvárt főztünk, illetve újra megtapasztaltuk Nyuszika szürreális kalandjait.
Az Intim Torna Illegálnak is fergeteges hangulatot sikerült teremtenie, ami nem csoda, hisz gyakorlott fesztiválveteránokról van szó: a banda a Kistehén Tánczenekarból kivált emberkékből állt össze 2010-ben. A 2010-es Cirkusz és 2012-es Kísérlet című album összes slágerét hallhattuk: Eva Mendes, Hipnotizőr király, A Mennyország kapujában, Albérletem, illetve az elmaradhatatlan Vágjál lyukat a kádba című klasszikus. A közönség lelkesen ordibálta majdnem az összes szám refrénjét, ami még egy világsztárnak is a dicséretére vált volna; és az Intim Tornás srácok magabiztosságuknak, parádésan színes fellépőruháiknak, és a kifogástalan hangzásnak köszönhetően valóban szupersztároknak tűntek a színpadon.
Ezt követően a Subscribe igazi ordibálós tomboldát csinált: Csongor Bálint énekes hiperaktív rasztahajas Duracell nyusziként ugrabugrálta végig a koncertet, illetve bemutatta virtuóz mikrofondobáló képességeit. De Tilk Máté és a többi tag is nagyon kitett magáért: izzott a levegő a hatalmas energiáktól.
Ezután jöttek az első aggasztó hírek: a várható viharos szélre és esőre hívták fel a figyelmet a hangosbemondók. A Fall Out Boy előtt meg is érkezett a „beígért” szél (vagyis inkább orkán), ami gyakorlatilag egy túlélőtáborrá változtatta a fesztivált a már-már szaharai állapotokat idéző porviharral. Ekkora a tömeg is jelentősen megsűrűsödött, az alkoholárusító helyek száma viszont sajnálatos módon nem nőtt, így sörszerző akcióink erősen akadályozottak voltak- a 20 perces sorban állás volt a minimum.
Ám vigaszul jött a várva várt amerikai banda, és elszabadult a pokol, legalábbis az első sorokban. Lökdösődés, sorozatos ájulások, hadi állapotok- ezek kicsit megkeserítették az élményt, de a fiúk amúgy mindent beleadtak. Le a kalappal Patrick Stump előtt, aki az arcába süvítő szél és por ellenére korrekten végigénekelte a koncertet- lelkesedés mondjuk nem sok látszott rajta, Pete Wentz-en és Joe Trohman-on viszont annál inkább… Pete fáradhatatlanul kommunikált a közönséggel (magyarul is), Joe pedig inkább a mókamester szerepét hozta bohókás göndör hajával, illetve mimikájával. Természetesen futószalagon jöttek a slágerek, a tömeg pedig extázisban visítozott, nem csoda, hogy a bandatagok folyamatosan dicsérték a rajongók kitörő lelkesedését.
Éjjel még belenéztünk a Carbonfools fellépésébe is, ám az egyre kellemetlenebbé váló szél és a fáradtság miatt hazafelé vettük az irányt. Összességében elégedetten távoztunk, és reméljük, hogy a kisebb hiányosságokat jövőre korrigálják.
