A zűrös szombat este és a két üveg whisky benyakalása után vasárnap este nem vágyunk másra, csak, hogy az egészet újrakezdhessük. Erre viszont még várnunk kell, na szerencsére nem egy egész hetet, csak csütörtökig. Ekkor zúz együtt ugyanis az Ozone Mama és a The Trousers az A38 Hajón. Erről kicsit később még szót ejtünk, most jöjjön egy hamisítatlan szabadságszagú OM EP, a Freedom lemezkritikája igazi rock'n'roll köntösbe csomagolva. A következőkben erre a tüzes húrokon megpendülő karcosan szántó utazásra invitáljuk a szomjas utazókat...
A The Starship Has Landed "felboncolását" követően elérkezett a pillanat, hogy górcső alá vegyük Székely Marciék második nagy durranását, a Freedom-ot is.
1. Go
Az öt számot tartalmazó EP első trackje számunkra rögtön berúgja a kocsmaajtót. A Velvet Revolver - Dirty Little Thing számának garázstempóját idézi fel erős gitárszólóval, ami szinte végig fent tart a levegőben, és nem engedi, hogy reálisan gondolkozzunk. A szám hallgatása közben bekövetkezik a katarzis, majd lecsendesül körülöttünk minden mielőtt ismét berántana a tömegbe, olyan cselekedetekre ösztönözve, ami egyszeri és megismételhetetlen. A Go egy szerelem-forradalomról szól, ahol az összetört szívű, megsebzett férfinek "benzinre" van szüksége a Nőtől. Itt az ideje, hogy felkeljen a porból, összerakja életét és feltüzelve újra elinduljon azon az úton, ahol már ritkán járt. Készen áll a megújulásra, és ez így természetes.
Zeneileg az első pár másodpercben az az érzésünk, mintha a Go folytatását hallgatnánk, majd villámcsapásként ér a felismerés, hogy ez a szám amellett, hogy kevésbé lendületes ívet lovagol meg, még szövegében is csak nyomokban tartalmaz valóságos elemeket. A történet egy zavart, elveszett embert ír körül, akinek szüksége van egy külső hatásra, egy kézre, aki megragadja és minden nehézség ellenére visszarántja a talajra. Egy segítségre, akivel találhat egy olyan helyet, amit Otthonnak hívhat! Összességében kellemes második track érzését kelti, várva az új nap csodáját, ami valami szebbet hozhat el számára, mindenki számára...
A dal címe Juggernautról, egy képregényhősről szól. Egy Kolosszusról, ami a főhős elméjében őrlődik. Hatalmas energiának birtokában világok összekapcsolója, masszív mindent elpusztító erő kavarog a kezében, ami hatalmas felelősséggel is jár, ezt pedig kezelni is nagy felelősség. Káosz és "atomóra" kattog a fejében, amit le kell győznie mielőtt felrobbanna. Zeneileg talán a legösszetettebb, legfelépítettebb dal, amit mindenféle baljós, homályos hangszereléssel nyomatékosított a zenekar.
A Cold Heart Of Stone egy kapcsolatról, annak elveszett érzelmeiről szól, amik egykoron magasan szárnyaltak, mára viszont egyre homályosabbakká válnak a közös élmények. A zavarodottság, a csalódottság, az elhagyatottság mind-mind a szerelem "visszamaradt" érzései, gyomai, amit borzasztóan nehéz kiirtani, mivel újra-és újra kinő és elburjánzik az ember szívében. Eljött azonban az idő, amikor a lélek énekel, a szív újra kinyílik. nem lesz több rejtőzködés csak békés harmónia. Feszes 60-as éveket idéző gitárzene itt-ott felturbózva egy kis perkával és fortyogó Hammond-al!
5. Fortunate Son (Creedence Clearwater Revival-feldolgozás)
A méltó zárás. Háborúban, különféle színű zászlók alatt harcoló katonák: Rád mutatnak, és amikor azt kérdezed, mennyit kellene még adjunk? Az egyetlen válasz pedig: Még! Még! Még! Egy igazán ütős számot vártunk, ahol izzadt heregolyókkal a lábaink között vánszorgunk ki a pulthoz egy hűsítő italért. Megkaptuk!
Ez pedig itt a reklám helye: Július 25-én, azaz csütörtökön egy este lép fel az Ozone Mama a The Trousers zenekarral, méghozzá az A38 Hajó tetőteraszán. Hatalmas, energikus koncertpárosnak ígérkezik a nyár egyik legforróbb éjszakáján!
