A pétfürdői Ammóniaszökevények két tagja valamikor a 2000-es évek legelején úgy gondolta, érdemes lenne a veszprémi, Őrült Oldal névre hallgató duóval kollaborálni. Pétishow című EP-jükre el is került az első közös szám, a Hősök… a srácoknak annyira bejött a közös, hogy a két krú hamarosan összeolvadt, és Brash, Eckü, Mentha, Joeker elkezdték letenni a mára talán legmeghatározóbbá vált itthoni hiphop banda alapjait. Sose találjátok ki, de ők a Hősök.

Vannak időszakok, amikor a midiklorián szint alulról veri a hálót… na ez az ami nem nagyon fordult elő a srácokkal az elmúlt több, mint tíz évben!

A nagy pacsi után nem sokkal, 2002-ben, Szóhisztéria címmel kikerült az első közös nagylemez, majd a Nyugat nem enged maxi fokozta a hevületet. A gyorsan felfutó csatárok ezután  megzörgették a hálót a Hiphop Misson-ön, sőt a 2003-ban már a másodszülött egészestés korong, a Nyelvtan eljövetelének örülhetett a műértő közönség. A következő évek az anyaggyűjtés, és az aktív alkotói munka jegyében teltek. Megérte várni… Mára világosan látszik, hogy az öt év elteltével a polcokra kerülő - többek között az NKS, a Vad Fruttik, Sub Bass Monster vendégszereplésével készült - Klasszik méltó volt nevéhez. Az album sikere nemcsak videoklipek formájában nyilvánult meg, de a fiúk megkapták a lehetőséget, hogy egyre növekvő népszerűséget latba vetve a maguk módján szólaljanak fel a ’Help az életért’ akcióban… A Hősök itt is magukat adták:

help : https://www.youtube.com/watch?v=4a2gvZ1zOGg

Ha a csapat a Klasszik után örökre lenyelte volna a mikrofont, az underground gyermekei mára minden bizonnyal a műfaj legendái közé számítanák ezeket az arcokat. Vannak hangok, melyek szerint a Klasszikban hozott stílust nem kellett volna megkísérteni, mert innen már csak a kommerszializálódás felé visz a pálya. Nincs igazuk! A tavaly megjelent, néhol melankóliába hajló, akusztikus betétekkel kibélelt, ezzel együtt komolyat harapó trackekkel megpakolt Négy Évszak összetettsége ellenére valami olyan mély mondanivalót karcol a dobhártyába, ami életeket képes vágányra tenni.

Számunkra a korong zászlóshajója a Szóhisztériáról újjászülető Szó fel 2. A tatabányai intézmény, Siska Finuccsi, és az egyik barbár fivér, Deego segítségével felépített, hangulatában a hiphop alapjaihoz visszanyúló szótorony tetejéről nyílik a legjobb a kilátás, ha gödörben vagy. Nem tudnánk összeszámolni, hogy e sorok írója és Franky hány éjszakás műszakot húztak le erre az alapra, de az biztos, hogy nem voltuk egyedül. Igen, van amikor csak a zene tartja bennünk a lelket… hát nekünk ez az egyik ilyen. A számhoz az ország egyik legtehetségesebb csapataként jegyezhető Sound and Sand Pictures készítette klip pedig akkorát üt, hogy aki nem kap rá azonnal a Sound-osok világára, az innentől kezdve csak Disney-t nézhet, az is kizárólag matinén.

Eleget magasztaltuk a Szó fel 2-t? Hát kérem egy egész hadiflotta áll még mögötte. Az akkor ég névtelen albumról elsőként megjelent ’Aki velünk..’ verbunkosa bármely városi térre hiphop flashmobot varázsol innen Memphis-ig; az NKS-el és Busa Pistával bedöntött Rákenrolltól komolyan megnő a Merényi detoxban való szombati ébredés veszélye; a Szótár kinevel a legmélyebb diszlexiából. És ezeket csak első szuszra… A közreműködők díszpáholyába jegyet váltott PASO frontembere, KRSA (also known as lord Panamo) például hozott egy zsáknyi szikrás ska-t a Hallo-ba – az külön szerencse, hogy névjeggyé vált öltönye olyan jól alliterál a klipben szereplő lepedőakrobata csajokhoz… arra a kérdésre pedig, hogy darabra pontosan hány Ákos számra való utalás is van elrejtve a nagyonnagygenerálon átesett Ikon-ban, várjuk a kommenteket. A 12. pontkén szereplő Félelem mellett sem mehetünk el álleesés nélkül: az, hogy az alaptól kihagy néhány ütemet a szív, és hogy kút kávájára szédülsz az elhangzott igazságoktól, bár nyilván A-ligás, mégis az az extra, hogy ebből lett a banda első tényleg sk klipje – A Brash lőtte és Mentha rendezte kisfilm bár csak 3:36, nálunk egész estés.

Nem ragozzuk tovább – úgyis megteszi majd mindenki, ahogy elkapja a gépszíj… mert el fogja. Kiváló anyag, de nem is meglepő.

Azzal, hogy a ranglétrát végigjárva lassan-lassan az elsőszámú hazai hiphop csapattá érik, érzésem szerint többet bankolt, mint vesztett (ha egyáltalán), ráadásul nem csak magának, hanem az egész műfajnak. Ne menjünk bele, hogy hol keletkezik, mit jelent a sokakat által minőségjelzőként felfogott underground címke. Igen, Eckü újabban ott kommandózik időnként a Viva-n, és Fluorral csinál közös számot (azt, hogy ez miért nem gáz, majd máskor…), és a Hősök általában elindultak a mainstream felé, de gondoljuk meg, hogy a Hősökre irányított reflektorok fényében hány másik, a hiphop-ban alkotó formáció tehetsége csillan meg… hányan találják meg maguknak a ’másik fekete zenét’, hány fiatalnak nyílik ki a szeme a zenének ebben a szegletében feldolgozott – akár társadalmi – kérdésekben? Nem egynek, és nem is tíznek…

Az tuti, hogy mi a magunk részéről záros határidőn belül ki fogunk erőszakolni egy Hősökös – hiphop-os estét a helyi zenés krimóban - aztán amint lehet, igyekszünk kilátogatni egy lájveksönre, hogy kiderüljön ki csinálja jobban! ;-)

Aki nem kattintgatott a szövegben, annak kigyűjtöttük a fontosabb útjelző táblákat. Bon Voyage!