Helyszínspecifikus művészet, upcycling, sgraffito és urbánus kultúrnyomozás… Ehhez hasonló, hétköznapinak egyáltalán nem nevezhető fogalmak nyomába eredtünk, méghozzá a szeptember 21. és 30. közt megrendezett PLACCC Fesztiválon. Röviden és tömören: hatalmas élmény volt!

Ez a 2008 óta évente jelentkező programsorozat teljesen távol áll attól, amire a „fesztivál” kifejezés hallatán elsőre asszociálnánk. Nem zenei, bár néhány programján igenis fontos szerepe van a „zajoknak” (City Noises, avagy rendhagyó találkozások a városi hangokkal). Nincsenek nagy piálások (legalábbis mi nem láttunk alkoholittas emberkéket...J), kultúra, dizájn és üdítő kreativitás azonban minden mennyiségben. A nem tradicionális kulturális-közösségi helyszíneken felbukkanó (egyszóval: helyszínspecifikus) művészeti performanszok és a városfelfedezés idén is kéz a kézben jártak e bő egy hét során, viszont természetesen nem csak egy művészeti ág került középpontba: a programok közt jól megfért egymás mellett a köztéri, az eredeti funkcióján kívül jelentős városképépítő dizájnértékkel is bíró Szauna, vagy az upcycling, az elhasznált tárgyaknak új funkciót adó környezetbarát technika.

Bemelegítésként felfedeztük a IX. kerület, azaz a Ferencváros kevésbé ismert nevezetességeit a Tidy City Androidos, okostelefonos applikációnak köszönhetően. A helymeghatározáson alapuló játékot két német alkotó, Richard Wetzel és Michael Straeubig álmodta meg, és a beharangozó szerint ez egy izgalmas kultúrnyomozás, ami egyáltalán nem is állt távol az igazságtól: a technika ördögével töltött apró közjáték után kíváncsian hallgattuk a játékszabályokat a startponton, a Ráday utcai Jedermann Kávézóban, majd Sherlock Holmes lelkesedését is felülmúlva eredtünk a feladványok nyomába, és minimum háromszor körbejártuk a kerületet, míg az összes rejtett kulturális kincset meg nem találtuk a titokzatos Bakáts téri szobortól kezdve a Corvinus Egyetem mellett terpeszkedő mesterséges tengeri emlősig.

Az elején nagyot mosolyogtunk a figyelmeztetés miatt („A Tidy City a való világban játszódik: vigyázz a környezetedre és saját magadra.”), ám nem volt véletlen az alkotók elővigyázatossága… Mintha egy másik dimenzióban jártunk volna: magunkról megfeledkezve pásztáztuk a szemmagasság feletti vagy épp alatti, ritkán látott városi miliőt, ami tele van pici, vagy épp nem is olyan apró retinakényeztető csodákkal. Egy-egy retró erkély vagy a történelem súlyát a vállán hordozó szobor: mind-mind a városkép szerves, ám a felszínes szem számára láthatatlan eleme. A játék üzenete: járj nyitott szemmel, és fűszerezd színekkel, illetve egy kis kultúrával a mindennapi városi sétákat!

Az applikációt letölthetitek innen!

Helyszínspecifikus művészet, upcycling, sgraffito és urbánus kultúrnyomozás… Ehhez hasonló, hétköznapinak egyáltalán nem nevezhető fogalmak nyomába eredtünk, méghozzá a szeptember 21. és 30. közt megrendezett PLACCC Fesztiválon. Röviden és tömören: hatalmas élmény volt!

Ez a 2008 óta évente jelentkező programsorozat teljesen távol áll attól, amire a „fesztivál” kifejezés hallatán elsőre asszociálnánk. Nem zenei, bár néhány programján igenis fontos szerepe van a „zajoknak” (City Noises, avagy rendhagyó találkozások a városi hangokkal). Nincsenek nagy piálások (legalábbis mi nem láttunk alkoholittas emberkéket...J), kultúra, dizájn és üdítő kreativitás azonban minden mennyiségben. A nem tradicionális kulturális-közösségi helyszíneken felbukkanó (egyszóval: helyszínspecifikus) művészeti performanszok és a városfelfedezés idén is kéz a kézben jártak e bő egy hét során, viszont természetesen nem csak egy művészeti ág került középpontba: a programok közt jól megfért egymás mellett a köztéri, az eredeti funkcióján kívül jelentős városképépítő dizájnértékkel is bíró Szauna, vagy az upcycling, az elhasznált tárgyaknak új funkciót adó környezetbarát technika.

Bemelegítésként felfedeztük a IX. kerület, azaz a Ferencváros kevésbé ismert nevezetességeit a Tidy City Androidos, okostelefonos applikációnak köszönhetően. A helymeghatározáson alapuló játékot két német alkotó, Richard Wetzel és Michael Straeubig álmodta meg, és a beharangozó szerint ez egy izgalmas kultúrnyomozás, ami egyáltalán nem is állt távol az igazságtól: a technika ördögével töltött apró közjáték után kíváncsian hallgattuk a játékszabályokat a startponton, a Ráday utcai Jedermann Kávézóban, majd Sherlock Holmes lelkesedését is felülmúlva eredtünk a feladványok nyomába, és minimum háromszor körbejártuk a kerületet, míg az összes rejtett kulturális kincset meg nem találtuk a titokzatos Bakáts téri szobortól kezdve a Corvinus Egyetem mellett terpeszkedő mesterséges tengeri emlősig.

Az elején nagyot mosolyogtunk a figyelmeztetés miatt („A Tidy City a való világban játszódik: vigyázz a környezetedre és saját magadra.”), ám nem volt véletlen az alkotók elővigyázatossága… Mintha egy másik dimenzióban jártunk volna: magunkról megfeledkezve pásztáztuk a szemmagasság feletti vagy épp alatti, ritkán látott városi miliőt, ami tele van pici, vagy épp nem is olyan apró retinakényeztető csodákkal. Egy-egy retró erkély vagy a történelem súlyát a vállán hordozó szobor: mind-mind a városkép szerves, ám a felszínes szem számára láthatatlan eleme. A játék üzenete: járj nyitott szemmel, és fűszerezd színekkel, illetve egy kis kultúrával a mindennapi városi sétákat!

Az applikációt letölthetitek innen!

Sgraffito. Bevalljuk őszintén, hogy az Allee mögötti Váli utcában helyet kapó Fix Sarokba tett látogatás előtt rá kellett keresnünk a kifejezésre. Voltak ugyan homályos elképzeléseink művészetnek eladott falfirkákról és hasonlókról, ám a valóság minden várakozásunkat felülmúlta.

„Díszítő eljárás, melyben egymásra felvitt különböző színű festékek vagy vakolatok felső rétegét precízen visszakaparják, kikarcolják, ami által előtűnik a mélyebben fekvő réteg színe.”

A fura meghatározás ellenére ilyen képzőművészeti kuriózumokat láthattunk:

És egy kis háttértörténet: a Váli utca 10-12. és 14. számú társasházak közt megbújik egy icipici kis park, melynek ékessége a Néger fiú című szobor. Az alkotó nem más, mint az 1993-ban elhunyt szobrász, Kárpáti Anna. A fiúcska a PLACCC keretein belül „szomszédot” kapott, méghozzá egy grandiózus falkép személyében: Antal Balázs, Hatházi László és Fodor Zoltán ugyanis a társasház tűzfalára varázsolta Kárpáti Anna országszerte számos helyszínen megtalálható szobrainak sgraffito technikával készült verzióit, tisztelegve a művésznő munkássága előtt.

A művet szeptember 29-én avatták fel egy kis ünnepséggel egybekötve: volt mini Olvasóliget, ahol a könyvespolcokon való válogatás után napozóágyakon relaxálhattak a pihenni vágyók, a kísérletező kedvű kicsik és nagyok pedig a zenejátszótéren csillogtathatták meg muzikális énjüket különböző alternatív hangszerek segítségével. Fél 5-től a kötetlen csevejt tematikus kerekasztal-beszélgetés váltotta fel, melynek során a 60-as, 70-es évek köz- és köztes tereinek képzőművészeti kihasználásáról volt szó, fél 7-től pedig indult a parti Dj Bodoo vezényletével.

Ez az eldugott kis terület tehát ezentúl emlékparkként funkcionál amellett, hogy jelentősen növeli a városkép színvonalát is. Remélhetőleg ez a kezdeményezés előfutára a már-már elfeledett alkotói életművek felelevenítésének, hisz ezekkel eredményesen és igényesen frissíthetőek fel a kihasználatlan urbánus terek.

Gratulálunk a szervezőknek és a művészeknek, hiszen szerintünk az ilyen kezdeményezéseknek köszönhetően lehet Budapestből az alternatív megoldásokra és újdonságokra, valamint a történelmi múltra egyaránt fogékony, tudatos polgárokkal teli nyüzsgő, kulturális világváros. Megyünk jövőre is!

szexi ribizli

http://www.facebook.com/IROKEZ.magazin