Különös érzés kerít hatalmába: mintha egy egészen más dimenzióban lebegnék, kilométerekkel a föld felett. A hangok zsigerig hatoló aurája, és az éteri ének felturbózza az érzéseket, a kínzó, hétköznapi gondolatoknak viszont talpalatnyi hely sem marad- már-már a flow-hoz hasonlítható az élmény. Kilépek a testemből, és szárnyalok, mint egy madár. Nos, nem, még véletlenül sem az LSD-vel kísérletezek… ilyen, ha az ember megkóstolja az ifj. Fogarasi László, azaz Yonderboi által kikísérletezett elektronikus drogot.
Egyébként teljesen felesleges beskatulyázni Yonderboi művészetét. Persze, elektronikus zene, de ez a címke hajlamos eleve elriasztani az azonnal a monoton trance-re, netán a mostanság aranykorát élő és túlhájpolt dubstepre asszociáló igényes zenekedvelők jelentős hányadát. Yonderboi viszont valami teljesen egyedit alkot. Képes érzelmekkel felruházni minden egyes apró dallamfoszlányt, így dalai szinte külön személyiségekké érnek össze, amikben a közös jellemvonás: a szabadság. Valószínű épp ez a varázslat titka: szembesülünk ezekkel a zenei teremtményekkel, amik ha csak pár percre is, de a szabadságérzet illúziójával képesek megajándékozni.
Szóval egyvalami tuti: teljesen felesleges racionálisan megközelíteni az eddig három nagylemezből álló Yonderboi-féle életművet. Hunyd le a szemed, csitítsd le a gondolatok cikázását, mintha épp egy jógaórán relaxálnál, és érezd-élvezd a dallamok pulzálását.
Yonderboi körülbelül öt évenként jelentkezik új anyaggal, de megéri várakozni: első nagylemeze a Shallow And Profound, amit 2000-ben jelentetett meg a Mole Listening Pearls nevű német kiadó. Ezzel a fiatal zeneszerző rögtön meg is alapozta európai elismertségét, és ebben az időszakban a Yonderboi Quintet-el (Zságer Balázs, Kovács Andor, DJ Bootsie, Kutzora Edina) koncertezett.
A második, 2005-ös album, a Splendid Isolation producere nem más, mint a világhírű Tom Holkenborg, vagyis Junkie XL, és Szűcs Krisztián, a Heaven Street Seven énekese, valamint az Amber Smith-es Poniklo Imre is emeli néhány dal amúgy is magas színvonalát. Ezen az albumon tehát nem a downtempo, hanem inkább az ének dominál. Érdekesség, hogy a Were You Thinking Of Me és a People Always Talk About The Weather klipjét is Yonderboi rendezte.
A tavaly napvilágot látott Passive Control az eddigi legkiforrottabb album, melynek társszerzője egy Charlotte Brandi nevű német énekesnő, akire Yonderboi a Myspace-en talált rá. Az együttműködés fő motivációja, hogy szeretett volna egy női nézőpontú lemezt, mivel szerinte a nők képesek paradox módon a motivációikkal ellentétes dolgokat kommunikálni. A Recorder.hu-nak adott nyilatkozata szerint ezzel az albummal egy trilógiát zárt le: a Shallow And Profound a gyerek, a Splendid Isolation a férfi, míg a Passive Control a nő. Ez utóbbi hangmérnöke egyébként az a Mike Marsh, aki már a Depeche Mode-al is dolgozott együtt.
2011-ben Yonderboi azt nyilatkozta, hogy nem szeretne koncertezni, mivel azonnal bele szeretne vágni egy új lemez előkészületeibe, ám ennek ellenére nyáron három fesztiválon, köztük a Szigeten is bemutatta az anyagot (és mi ennek roppant mód örültünk). Ezen kívül egy nagyszabású Vodafone-os kooperáció keretein belül elkészítette Magyarország Hangtérképét, a végeredményt, a Soundmapping-et pedig szeptember 22-én, egy zsámbéki koncerten mutatta be a közönségnek. A kampány lényege, hogy az érdeklődő civilek által beküldött hangmintákból Yonderboi egy speciális mixet alkotott, mellyel tulajdonképpen újraértelmezi a hétköznapi zaj fogalmát. Ékes példája ez annak, hogy amit esetleg mi zajnak értékelünk, az egy komplex, muzikális egésznek a szerves részévé válhat.
Az együttműködés során majdnem minden utcasarkon ő mosolygott ránk a plakátokról, így végérvényesen bekerült a neve a magyar köztudatba. Attól azonban nem félünk, hogy túlságosan a mainstream felé fordulna: sokkal kifinomultabb, különcebb és kreatívabb művész ő annál…
szexi ribizli
