Mindenféle túlzás nélkül jelentjük ki, hogy a Gödör Kemping a legnyugisabb, legbarátságosabb fesztivál, ahol még a kisgyerekes kultúra- és zenekedvelők is humánus keretek közt szórakozhatnak. A hamisítatlan Gödör életérzés már a becsekkolásnál pofán csapott minket, sorban állás nélkül, zökkenőmentesen kaparintottuk meg a péntekre szóló napijegyeket a béke szigetére, majd a Romano Drom dallamaival a fülünkben, és hűsítő sörrel a kezünkben vettük szemügyre az agárdi Parkstrand Kempingben terpeszkedő, szellősen kialakított fesztiválterületet.
Hatalmas pacsi a szervezőknek azért, mert az ígért összművészeti - közösségi - természetközeli triumvirátust hibátlanul valósították meg, illetve a fővárosban már megszokott Gödrös lazulást egy az egyben leköltöztették a festői Velencei-tó partjára. Jelentősen megdobta az élményfaktort az a szinte nem is evilági közvetlenség és nyugalom, ami minden egyes ott dolgozó, illetve fesztiválozó auráját körbelengte, illetve üdítő volt a többi fesztiválon tapasztalható tömeg totális hiánya is.
A programpalettáról nekünk a mozgáskultúrával kapcsolatos performanszok ütöttek nagyobbat, bár mindenképp említésre méltó a Budapest Bár és az Intim Torna Illegál koncertje. A Budapest Bár többek közt Németh Jucival (ő volt egyébként a fesztivál arca) és Frenkkel felfegyverkezve támadta a táncos lábú közönséget retró dallambombáival, és Juci kacér hangjától nem csak mi, de még a Hold is elvörösödött, a tó vize meg majdnem felforrt. Az Intim Torna Illegállal (akik júliusban az Európa legjobb fesztiválja címet elnyert Exit-en is bemutatkozhattak) lyukat vágtunk a kádba, illetve majdnem pogóztunk (de csak majdnem), és elmerengtünk, hogy az énekes Dorogi Peti hangja vajon egy nátha, vagy veleszületett hangszálelrendezés miatt olyan, mint Kardos-Horváth Jánosé? Egyébként legközelebb a Kobuci kertben láthatjátok-hallhatjátok őket augusztus 29-én.
Na és akkor az a bizonyos mozgáskultúra! Kaptunk az arcunkba hideget-meleget: A Frenák Pál Társulat nyakatekert és zaklatott táncmozdulatokkal próbálta interpretálni az emberi viszonyok kesze-kusza, sokszor ösztönszerű motivációrendszerét, például az alá-fölérendeltségi viszonyokat, bizonytalanságot, önkifejezést, entitásunk megőrzését, illetve kiteljesítését, magyarán azt, hogy hogyan vergődünk sokszor nehézkes, de mégis nélkülözhetetlen kapcsolatainkban. Persze mindezt csak a programfüzetből tudjuk, mivel az előadás felétől Szexi Ribizli már csak a nehezen uralható pisilési ingerére, Dirty Joke pedig a meztelenül vonagló táncosokra tudott koncentrálni. Megtudtuk amúgy, hogy szeptember 6. és 8. közt mutatja be a társulat a legfrissebb, Hymen fantázianevű koreográfiáját a Trafóban, de csakis azoknak ajánljuk, akiknek a mainstream nem elég, és nem ijednek meg a nehézkesen értelmezhető kortárs művészetektől.
Később a fűben heverészve a D’Watt Nemzetközi Kortárstánc és Cirkusztalálkozó éppen aktuális műsorát, a Go West!-et csodálhattuk meg az offline:ontheater társulat tolmácsolásában. A középpontban egy lakókocsi és egy kilenc méteres állvány állt, no meg a négy artista, akik elborult atmoszférateremtő zenére kúsztak-másztak baromi látványosan. Állítólag valami sztori is volt a mozdulatok mögött, ám bevalljuk őszintén, hogy nekünk ez is „túl kortárs” volt, így csak a látványra fókuszáltunk, az viszont kétségtelenül csillagos ötös.
Eközben a füvön a Csürrentő Zenekar varázsolt őrületes táncházi hangulatot, a gátlásokat ledobálva ropta mindenki, kivéve Dirty Joke, aki félórás unszolás után sem volt hajlandó megcsillogtatni misztikus tánctudását.
Az este betetőzéseként a jelentős beszélőkével megáldott Rózsahegyi Márton vezetésével csillagtúrára indultunk, és elvesztünk a Tejútról, Jupiterről, Cassiopeiáról és elliptikus pályákról szóló információtengerben, nameg a fejünk felett pompázó galaxisokban. Az élmények hatására delíriumos állapotban bandukoltunk hazafelé, és azon merengtünk, hogy tuti, hogy világméretű tüntetést szerveznénk, ha esetleg jövőre valamilyen érthetetlen baki folytán nem rendeznék meg a fesztivált.
szexi ribizli
