Valamiért, ha a „mocsok” srácokkal készített interjúra gondolok, mindig a Mézga-család főcímdalának egyik sora jut eszembe: „csupa szív, szeretet, egy se nyafog, kesereg, tréfa csupán a baj.” Bár tény, hogy az interjú másnapján komoly hasizomlázban szenvedtem a sok nevetéstől, a többi asszociációra már nem olyan könnyű magyarázatot adni… Legutóbb készülő lemezükről, a zenekar új ízeiről és a zenészélet nehézségeiről beszélgettünk. Olvassátok el, hátha nektek sikerül!
fotó: Kotschy Gábor
Úgy tudom, március óta dolgoztok az új lemezen, hogy álltok?
Tomi: De jól is hangzana, ha csak március óta dolgoznánk a lemezen, de igazából már sokkal régebb óta…
Geri: Hát ez úgy volt…. (nevetnek) Igen, márciusban kezdtünk lemenni a stúdióba, de előtte volt egy szám, a Kutyaszorítóban, ami egy különleges felkérésre készült el, de nem lett annyira jó ez a felkéréses ajánlatósdi, mint amilyen jó számot mi írtunk hozzá, és utána újult erővel nekicsaptunk márciusban az új lemez anyagának elkészítéséhez.
Tomi: És hogy hogy haladunk? Hát eredetileg ezt a lemezt novemberre akartuk kihozni, aztán lett belőle február, aztán márciusban elmentünk a stúdióba.
Geri: El tudod képzelni, hogy haladunk…
Tomi: Szóval nehezen haladunk, de azért, mert az utolsó részletekig ki akarjuk dolgozni, kihozni a maximumot az anyagból, úgyhogy azt beszéltük meg a kiadónkkal, hogy inkább egy fasza dolgot tegyünk le az asztalra, minthogy határidőkhöz kössük magunkat.
Hogy készülnek a számok? A zene születik előbb vagy a szöveg?
Tomi: Majdnem mindig a zene születik előbb. Általában egyébként nagyon hamar megvan, a szövegírás egyelőre nagyon nehézkes, azért is, mert nem vagyunk benne annyira rutinosak, mint a zenélésben, úgyhogy a zenéket nagyon hamar meg szoktuk írni, nagyon jó zenéket: több ötletünk is van egyébként, ami erre a lemezre nem fog majd felférni, de majd a következőre. De ami miatt ennyire kitolódik ez a lemezmegjelenés, az a szövegek milyensége, hiszen szöveget írni - főleg magyarul - nagy feladat.
Ki írja a szövegeket?
Valamiért, ha a „mocsok” srácokkal készített interjúra gondolok, mindig a Mézga-család főcímdalának egyik sora jut eszembe: „csupa szív, szeretet, egy se nyafog, kesereg, tréfa csupán a baj.” Bár tény, hogy az interjú másnapján komoly hasizomlázban szenvedtem a sok nevetéstől, a többi asszociációra már nem olyan könnyű magyarázatot adni… Legutóbb készülő lemezükről, a zenekar új ízeiről és a zenészélet nehézségeiről beszélgettünk. Olvassátok el, hátha nektek sikerül!
fotó: Kotschy Gábor
Úgy tudom, március óta dolgoztok az új lemezen, hogy álltok?
Tomi: De jól is hangzana, ha csak március óta dolgoznánk a lemezen, de igazából már sokkal régebb óta…
Geri: Hát ez úgy volt…. (nevetnek) Igen, márciusban kezdtünk lemenni a stúdióba, de előtte volt egy szám, a Kutyaszorítóban, ami egy különleges felkérésre készült el, de nem lett annyira jó ez a felkéréses ajánlatósdi, mint amilyen jó számot mi írtunk hozzá, és utána újult erővel nekicsaptunk márciusban az új lemez anyagának elkészítéséhez.
Tomi: És hogy hogy haladunk? Hát eredetileg ezt a lemezt novemberre akartuk kihozni, aztán lett belőle február, aztán márciusban elmentünk a stúdióba.
Geri: El tudod képzelni, hogy haladunk…
Tomi: Szóval nehezen haladunk, de azért, mert az utolsó részletekig ki akarjuk dolgozni, kihozni a maximumot az anyagból, úgyhogy azt beszéltük meg a kiadónkkal, hogy inkább egy fasza dolgot tegyünk le az asztalra, minthogy határidőkhöz kössük magunkat.
Hogy készülnek a számok? A zene születik előbb vagy a szöveg?
Tomi: Majdnem mindig a zene születik előbb. Általában egyébként nagyon hamar megvan, a szövegírás egyelőre nagyon nehézkes, azért is, mert nem vagyunk benne annyira rutinosak, mint a zenélésben, úgyhogy a zenéket nagyon hamar meg szoktuk írni, nagyon jó zenéket: több ötletünk is van egyébként, ami erre a lemezre nem fog majd felférni, de majd a következőre. De ami miatt ennyire kitolódik ez a lemezmegjelenés, az a szövegek milyensége, hiszen szöveget írni - főleg magyarul - nagy feladat.
Ki írja a szövegeket?
Geri: A Tomika írja őket, és azért megy ilyen nehézkesen. Képzeld el, ha a szájába akarnánk adni mi négyen valami olyat, amit ő nem érez a magáénak… Ebből adódóan nagyon szerencsés az, hogy ő írja a szövegeket, nem pedig egy n-edik akárki, vagy mi, a jó barátai mert szerintem az a szívből jövő, az az őszinte, amit ő megír, amit ő kitalál. Ennek az a hátulütője, hogy ha éppen válságban van az élete, akkor nem tud úgy szöveget írni, de van, amikor két perc alatt kiránt a kisujjából néhány olyan mondatot, amit akárki a karjára tetováltathatna.
Mi ad neked több ihletet a szövegíráshoz, az hogy ha kiegyensúlyozott vagy, vagy ha frusztrált?
Tomi: Nem tudom. Attól függ, hogy milyen a dal, miről szól a szöveg. Nyilván nagyon boldog pillanatomban nem tudok írni egy ilyen szerelmes szakítós, mély érzésű valamit, akkor inkább arról szólnak a dolgok, hogy jöjj már fel hozzám, mert a nyúlon innen viccesebb a világ.
Mennyiben ígérkezik másnak az új lemez?
Lemon: Szerintem egészen más lesz, hiszen két új tag is van a zenekarban, az egyik a Kristóf, a másik a Tomika (nevetnek) Na jó, nem. Szóval a Geri meg jómagam, mi újak vagyunk a zenekarban, és szerintem már ez ad egy kis új ízt a zenéhez.
Geri: Keserűt.
Lemon: Igen, savanyút. Viszont próbálunk egy kicsit populárisabb zenét csinálni.
Geri: Szerintem ez hülyeség… (lehurrogják)
Tomi: Szóval már csak volt egy új tagja a zenekarnak… Mekkora szerencse, hogy éppen itt van Kecskemét legjobb basszusgitárosa köreinkben… (Szegecsre, a Szabó Balázs Band basszusgitárosára mutat)
Geri: Mi nem akartunk popzenét csinálni, de annyira jók vagyunk, lejátszanak minket a rádiók.
Tomi: De ennek ellenére, még mindig az alternatív zenekarok közé sorolnak minket.
Geri: Lásd a Fonogram jelöléseket...
Tomi: Visszatérve a lemezre, szerintem eleve egy olyan változás történt a zenekarban, hogy lett még egy billentyűsünk, lett egy új basszusgitárosunk, sokkal több időt tölt együtt a zenekar, sokkal több zenét veszünk át egymástól, és egy nagyon jó kis bagázs jött össze. Szerintem ez a lemez monumentálisabb lesz, mint az előző.
Kristóf: De egyébként sokkal jobban kiveszi mindenki a részét a dalok írásából. Amennyire az első lemeznél inkább a Tomika ötletei domináltak, annyira most tényleg mindenki kiveszi a részét.
Lemon: Ezért aztán ez a lemez már jelölve se lesz semmire. (nevetnek)
Lesz valamikor új klipetek?
Tomi: Igen, éppen most érkezett meg a jövendőbeli klipünk rendezője (Kotschy Gábor megérkezik). Két számot leadtunk a rádiónak, és most megvárjuk, mit mondanak rájuk, de mindenképp szeretnénk velük összehangolni. Az első lemeznél az volt, hogy csináltunk egy klipet tök önállóan az általunk legjobbnak tartott számhoz, az Illegálhoz, és aztán a rádió egy teljesen más számot kezdett el játszani, a Ringót, és akkor megoszlott az egész dolog egy kicsit. Most szeretnénk megvárni a média reakcióját, mert nem akarunk egy elveszett számhoz klipet csinálni. Megvárnánk azt, hogy ha valamire ráharapnak a rádiók, és remélem, hogy mondjuk valamelyikből sláger lesz... De mindegyik számhoz van egyébként klipötletünk.
Milyen visszajelzéseket kaptatok az előző lemezre?
Kristóf: Én vidéken lakom, én nem kaptam semmit.
Geri: Látod, hogy megint jelölve lett a Fonogramra, és tavaly is jelölve, ez a szakmai része. Mondjuk a kőműves, az egy szakma, a zenélni nem szakma, az művészet. A többi embernek, aki hasonló dolgokban utazik, mint mi, ez egy érdekes és fogyasztható és tök jó dolog, az, hogy a közönség mennyire vette, meg mennyire nem vette… Ugye én még benne se voltam a zenekarban, amikor ez elkészült, nekem kurvára tetszett. És szerintem egy csomó ember olyan, mint azok a lappangó szavazók, akik nem mennek el a választásra.
Ádám: Igazából erre nincs nagyon rálátásunk, mert aki gratulál nekünk, vagy azt mondja, hogy hú, ez így nagyon jó, azt valamilyen szinten ismerjük, a barátunk barátai, vagy nem tudom, tehát igazából a nagyközönség véleménye nem nagyon jut el hozzánk.
Tomi: Szerintem az is ott van, hogy most megjelent az első lemez, a semmiből jöttünk úgymond elő, mint Mocsok 1 Kölykök, és nagyon jó visszajelzés volt például, hogy egyből meghívtak minket az Mr2 Akusztik műsorába, elkezdték játszani az egyik számunkat, fesztiválokon fel tudtunk lépni, de ez egy zenekar életében a magzati póz.
Geri: Egy zigóta.
Kristóf: Én olyanokat tudnék kiemelni, hogy például A Kezdet Phiaiból valaki az egyik Youtube videónkhoz odaírta, hogy végre egy olyan zenekar vagyunk, aki nem a Kispál és a Borz vonalon megy tovább, hanem valami újat próbálunk. Mi egyébként nem próbálunk, hanem azt játsszuk, ami belőlünk jön.
Tomi: Amikor olyan emberek mondják, hogy ez fasza, akiket elismersz. És nekünk mondta egy pár olyan ember, akiket mi elismerünk, hogy ez tök jó, és lelkesedik ezért az egészért, de más dolog a szakmai része, és más dolog a közönség része. A közönséghez szerintem most annyira még nem jutottunk el. Igazából sehol se vagyunk, ez itt a nagy büdös helyzet, most bárhogy is akarjuk itt szépíteni. Az a lényeg, azt kell rólunk tudni, hogy mi csináljuk a zenénket, és ezt fogjuk csinálni, bárki bármit mond.
Geri: Ha zsíros kenyéren fogunk élni, akkor is.
Tomi: Ez most is így van egyébként. Az, hogy mi most itt játsszunk, az a Kristófnak kurva sok pénzébe kerül, mert ide kell jönnie, de ő se kezdd el panaszkodni. Mi kitaláltuk ezt a dolgot, minket ez boldoggá tesz, aztán csináljuk. Hogyha ez mellesleg jár egy olyan dologgal is, hogy ezt megszeretik, akkor annak nagyon fogunk örülni.
Meg vagytok elégedve az eddigi sikereitekkel? Egyáltalán mit jelent számotokra a siker?
Kristóf: Egyrészt most mondhatnánk azt is, hogy nem vagyunk elégedettek, de ilyet egyáltalán nem mondunk, mert ez nincs így egyébként, másrészről meg nagyon elégedettek vagyunk, mert van egy csomó tehetséges zenekar, akik itt munkálkodnak, és egyáltalán még csak olyan helyzetben sincsenek, mint mi. Tehát igazából elégedettek vagyunk.
Geri: Elégedettek, de nagyravágyók vagyunk.
Tomi: Igen, azért már hiányzik a jacht… (nevetnek)
Gondolom a zenélés mellett más munkátok is van... Hogy tudjátok összeegyeztetni a kettőt?
Geri: Erről nem szeretünk beszélni, mert ez egy nagyon szomorú dolog. Egy ideális világban egész nap gördeszkáznánk, meg szörföznénk Hawaiion, meg ügetnénk, főzőcskéznénk.
Ádám: Itt a probléma nem a munkával van, hanem hogy vagyunk öten öt felé.
Tomi: Magyarországon igazából nagyon hálátlan dolog ez. Hogyha azt nézzünk, hogy van egy ilyen szintű zenekar, mint mi, vagy a Fish!, vagy a Supernem, vagy egy Tankcsapda, és átvinnénk őket egy másik országba, akkor közülünk is már – pedig senkik vagyunk – már nekünk is régen Ferrariba kéne mászkálnunk.
Lemon: Vagy minimum egy Ladába.
Tomi: De minimum egy autóval. De tényleg ez egy nagyon speciális helyzet, valószínűleg a legszarabb helyszíne ez annak az egész dolognak, amibe mi belecsaptunk, és elképzeltünk, hogy majd rocksztárok leszünk, de mondjuk ez a szépsége is ennek. De egyébként meg basszák meg, és örüljenek, hogy ennyi tettre kész és kurva jó zenész még mindig ezt csinálja, akármennyire is nem éri meg. Mert azért ez valahol egy érték, és ezt ismerjék el.
Még azt engedjétek megkérdezni, hogy mi ez a szuperhős őrület?
Lemon: Ez kapcsolódik az előző kérdésedhez. Mi mindnyájan szuperhősnek tartjuk magunkat, akik ugyanúgy hétköznap polgári állásban ügyeskednek, és próbálják túlélni az életet, ordibál velük a főnök, basztatja őket mindenki, este meg mint egy szuperhős, megmentjük a sok száz embert a zenénkkel, és kiállunk a színpadra a kis szuperhős ruhánkban.
http://www.facebook.com/mocsok1kolykok
https://www.youtube.com/mocsok1kolykok
Mocsok 1 Kölykök @ FEZEN - ÍRÓKÉZ edísön
Eperfelhő
