Miután kicsiny országunk leghosszabb nyári fesztiváljának helyszíne éppen hogy(csak) kinyitott, összetehetjük a két kacsónkat, hogy annyi pénzért nézhetjük meg egyik legkedvesebb együttesünket, amennyi egy minőségi kannásbor ára. Bár ebből már talán kinőttünk (vagy kiégtünk), egy biztos pont maradt a pohár mellett, ez pedig a Prosectura zenekar. Szóval „ha kedd, akkor rock”, ha június 26-a, akkor pedig Proszi a Zöld Pardonban.
A zenekarral kapcsolatban le kell szögezni: nem találkoztam még olyannal, aki azt mondta volna, hogy „kinőttem már a zenéjükből”. Nem. Ilyen nem létezik. Olyan van, hogy pár évig nem hallgatja valaki, mert mondjuk példás családapaként nem tudja megtenni, hogy otthon bömböltesse vagy énekelje, hogy „remélem, hogy fazonra van nyírva a….” , vagy éppen a rántás kevergetése közben nincs erre ideje a háziasszonynak. De ez addig tartható állapot, amíg egyszer újra meg nem szólal a tupátupá, és Imre Norbi lágy hangja.
Figyelsz, tanulsz...
A zenekar még anno ’89-ben alakult Közép-Európa legnagyobb egyhajós templomának árnyékában, Szekszárdon. Eleinte Anális Coitus néven zenéltek még ketten az alapítók (Polgár Tomi és Imre Norbi), majd kissé lágyabb vizekre eveztek, ezért lett a névváltás. Együtt kezdték a Tankcsapdával, játszottak Szandi és Iggy Pop előtt is, szóval az elmúlt 23 év igencsak mozgalmas volt. Tizenkét lemezzel örvendeztettek meg eddig minket (plusz két demo) és 2009-ben újra felvették Szép az élet!? című albumukat. Ezzel együtt végre egy DVD-t is kiadtak Hölgyekrül, Urakrul és a baszásrul címmel az ezredik koncertjükről, melyet szintén a ZP-ben zavartak le. Volt hegedű, régi tagok, szóval minden, ami ünnepi. Utolsó lemezük 2007-ben jelent meg Sándor, József melegek felirattal a borítón, és állítólag idén végre megtörik a jég – lesz új lemez.
Móka a Pacsirta utca 43-as szám alatt
Ahogy ezt mindenki meg is mondja, a Prosectura egy életérzés. Szókimondó (de sokat mondó) szövegek, nem túlkomponált, de fülbemászó dallamok, és óriási energiákat megmozgató koncertek. Közönségük 12 éves kortól egészen matuzsálemi korig terjed, többen már a kezdetek óta állnak sörrel a kezükben a színpad előtt koncertről-koncertre azért a bizonyos mondatért: „Jó esték kívánok, mi vagyunk a Prosectura Önkéntes Tűzoltó – és Lendületzenekar”!
Starfish
http://www.facebook.com/IROKEZ.magazin
