Napsütéses reggelre ébredt ma Érd, de szerintem az ország többsége is. Ez magával vonzhatta a jókedvet, és a vállalkozókedvet. Az utcán sétálva fényképezőgépemmel elhaladtam az előtt a ház előtt, ami már régen megtetszett, és felkeltette a figyelmemet, bementem hát a hozzá tartozó kisgépszervíz üzletébe.

Bemutatkoztam, ahogy illik, és jeleztem szándékomat a műhelyben dolgozó bácsinak - remélem nem sértődik meg -, aki azonnal lehívta nekem a tulajdonost. Csordás Ferenc portája üde színfoltja Érd városának, ezt bátran állíthatom. Nem kacsalábon forgó palota, nem az elit környéken áll, de mégis egy ötlet által megvalósult terv. Egyből szimpatikus volt közvetlensége, ismeretlenül is beinvitált a hátsó udvarba, hogy nézzem meg ott is a külső falfestést. Gyönyörű! Ez volt az első gondolatom, még jobb lett hát a kedvem, talán még a napok óta gyötrő influenza szájából is ez a pozitív töltet húzott ki végleg. Friss levegő volt ez a napok-hetek óta tartó szürkeség után.

Csordás Úr mesélt a művészről is, és arról, hogy milyen elgondolásból festetett házára tengerpartot, vízivilágot. A ház szigetelése után kezdeni kellett valamit a fehér fallal - mondta - és hát mit, ha nem az örök napfény jelképét. Rövid ismeretségünk alapján úgy képzelem, hogy Ő egy örök ifjú, talán még művészember is.

Nézzétek meg, és csodálkozzatok rá arra az el nem vehető önmegvalósításra, ami az egyén belsejéből fakad. Így is lehet csinálni kérem, itt van a követendő példa!

Köszönjük a nap lehetőségét, és hasonlóan szép mutatványokra buzdítunk Mi is mindenkit!

A többi fénykép a házról, és Érdről az alábbi linket kimásolva megtekinthető:

http://www.facebook.com/media/set/?set=a.319498174768230.96223.183843188333730&type=3

MI