Németh Juci és Hártó Szilvia interjú befejező része

2012. február 05. - Írókéz magazin

Mit gondolsz a zenei kultúra hatásairól? Milyen hatásai vannak a magyar fiatalokra?

N.J.: „Erős hatással bír a zene, a zenével együtt tudsz tartozni valahová, egy baráti társasághoz, egy rajongói körhöz, egy kultúrkörhöz. A magyar fiatalokra elsősorban a parti-kultúra és a rock-kultúra hat erősebben. Mindkettőhöz szorosan hozzátartozik az öltözködés, a sajátos beszéd, szavak, szleng. Magyarországon tudtommal nincsenek olyan szélsőséges csoportosulások, mint például erős és meghatározó sátánista társaságok, amikhez szorosan kötődnek erőteljesen metál és kísérleti dark zenék, mint amilyen például Amerikában megtalálható. Az emo és indie hatás talán az, ami az elmúlt években leginkább rengeteg új fiatalt toborzott a táborába.”

H.Sz.: „Persze számít, sokat számít, hogy ki milyen zenét hallgat.... Bár itt szerintem nem annyira a zene hatásáról, mint a közösség hatásáról beszélhetünk. Hogy kikkel jár el koncertre, milyen közösségi élményekben van része ezáltal.”

Véleményed szerint miért sikeresebbek és elfogadottabbak ma külföldön a magyar underground zene képviselői, mint Magyarországon? Mik lehetnek az okai, és hogyan lehetne ezen változtatni?

N.J.: „Az, ha valaki magyar előadóként külföldön is le tud szervezni egy koncertkörutat, esetleg egy külföldi kiadó által több külföldi országban is megjelenik a lemeze, még nem jelent nemzetközi sikert. Jól tudom, saját bőrömön tapasztalva, hogy mennyire nehéz még akkor is embereket toborozni a koncertjeidre külföldön, még ha az erőteljesen hirdetve is van. Többnyire nem jönnek el azokra az előadókra, akiknek a reklám és médiajelenléte az adott országban nem intenzív, nem játsszák sokat tv-k, rádiók. Itthon még mindig sokkal jobban lehet propagálni egy zenekart, és sikeres útra vinni, mint az óriási és rendkívül telített külföldi piacon.”

H.Sz.: „Nem tudom miért van ez. Én azért javuló tendenciát látok Magyarországon ilyen irányban, főleg mióta a Petőfi osztja az undergroundot is. Most már a legtöbb fiatal iwiwes profilján Kaukázus, Péterfy Bori és Bijou idézeteket látok, nem Romanticot vagy valami Megasztáros felfuttatott lányka dalocskáját. Sőt, ha jobban meggondolom, igencsak kezd összemosódni az underground és a mainstream.... (lsd. Péterfy Borit igencsak futtatja a média, pedig őt undergroundnak tartják, és Kiss Tibivel is egyre több interjút olvasok).”

Szerinted milyen lehetőségei vannak egy kezdő, de tehetséges zenésznek az érvényesülésben?

N.J.: „Itthon?”

H.Sz.: „Nem tudom. Szerintem zenélni kell, csinálni egy jó kis egyedi bandát, le kell tenni valamit az asztalra, amit még senki, és akkor valami majd csak lesz. De azért legyen az embernek valami jó kis szakmája is emellett, mert ebből nem valószínű, hogy meg fog élni.”

Meglátásod szerint támogatják-e megfelelően a tehetséges magyar zenészeket? Anyagiakban és megismerésben gondolom.

N.J.: „Nem. A francia és északi példákat nézve, ahol az állami kulturális támogatás a legjobban odafigyel a zenei kultúra fejlődésére, felvirágoztatására, tudván, hogy mennyire meghatározza egy ország milyenségét, imidzsét. De ezeket a fontos kérdéseket figyelembe véve már itthon is elindultak olyan kezdeményezések, pályázati lehetőségek, amik az előző évekkel ellentétben sokkal több lehetőséget biztosítanak kezdő és működő zenekarok, klubok számára. De itthon is a biztosra menve nagyon biztos helye van minden ismert zenekaroknak a piacon, fesztiválokon, így kevesebb lehetőséget adva azoknak, akik még a megismertetés szélén állnak.”

H.Sz.: „Nem igazán. Ott a PANKKK, ami szuper, lehet pályázni, csak épp kicsi a valószínűsége hogy nyer az ember, és az összeg csak töredéke annak amennyi kell
egy ilyen-olyan projekt megteremtéséhez. (CD kiadás, stb.). A koncertekért sem kapunk sokat, kiegészítésnek jó, de megélni nem lehet belőle.”

Vajon hatásos vegyíteni a régi népzenei elemeket a mai hangzásvilággal?

N.J.: „Ez most egy divat. Rengetegen használják ezt a receptet, a sikerben bízva. A világzene hozzá méltóan óriási teret hódít, napjainkban sokkal inkább előtérbe kerülve. A magyar autentikus zene a népzene. Ha külföldön sajátos ízzel akarsz bemutatkozni, sikeresebb lehetsz, ha a "saját" zenédet is megmutatod.”

H.Sz.: „Bevallom őszintén, engem kifejezetten idegesít, úgyhogy én nem tenném. (lsd. népdalok feldolgozása, pl. Balkan Fanatik).”

Véleményed szerint milyen irányba fejlődik a zene?

N.J.: „A zene egy örök körforgás, mindig az adott kor, generáció, történelem formálja. Sok minden visszatér, sok minden átformálódik. Sok minden visszaköszön, sok minden bemutatkozik. Csak nagyon kicsit lehet tudni, mi fog történni bizonyos idő elteltével. Igazából az előadók, a zenészek formálják a stílusokat. Rajtuk múlik minden, a fantáziájukon, az alkotói szabadságukon.”

H.Sz.: „Milyen zene? A magyar zene, vagy a zene úgy általában? Nem tudom. Mivel az Internet és a rádiók több zenét juttatnak el hozzánk napi szinten, én úgy látom, hogy színesedik a magyar zenei paletta, és mivel az emberek is egyre nyitottabbak lesznek, itt találkozik az igény és a kínálat. És ez nagyon jó.”

Tatár Péter