Ülök a világ – nem hivatalosan – legjobb töltött káposztája felett, és azon igyekszem, hogy valami megfelelően frappáns bemutatkozó szöveget ácsoljak a hetek óta tartó éjszakás műszak dömping által meghagyott gondolatszilánkokból.

A hónapok óta tartó sötétség alatt egy évek óta a napvilágra kerülés gondjával küzdő igény végleg beért: fényt szeretnénk – de legalábbis meghúzni egy újabb, a szellemi élet csataterét végigszántó Terminátor-vonalat. 
Ez az első ásónyom:

Az ÍRÓKÉZ magazin ebben az előreláthatóan nagy és verítékes vállalkozásban résztvevő munkások műhelye. Bár a szerszámaink nem ugyanazok, a szellemi terep, melyet a jövőben formálisan is igyekszünk legalább a saját örömünkre megművelni, sajnos külsőre nem sokban különbözik a lebombázott Drezda szomorú törmelékvárosától. Elhordani a sittet, újraépíteni a megmentésre érdemes óvóhelyeket, a közönséget a biztonságos, de izgalmas kultúra folyosói felé irányítani; írásjelekből emelt légifolyosón keresztül táplálni azokat, akik szeretnék, akiknek szükségük van rá – ezt tekintjük feladatunknak; nem csak Érden és környékén.