Kardos-Horváth János. Gitáros, énekes, dalszerző, univerzális, kitüntetett zenész. Ezeken túl pedig ember.
Ritkán adatik meg, hogy egy interjú túlmutasson önmagán, és a készítőt (reményeink szerint pedig az olvasót szintúgy) magánemberként is éppen annyira tanítsa, mint bármely más baráti magánbeszélgetés. Itt most ez történt. Politika, közélet, zene, társadalom... ezeket a címszavakat kellene kiemelnünk, de mégse tesszük. Hogy miért nem, az kiderül a következő sorokból...
- Bocs a késésért, éppen a Kaukázus próbaterméből jövök, szerencsére itt van nem messze.
Akkor tényleg készül az új lemez… milyen stádiumban jártok vele?
- Hát megvannak már a számok, amire mindenki igent mondott. Ez húsz szám, ebből még azért lehet lepotyog három-négy. Ezen megy most az agyalás… felénekelni, dobolni rá, meg ilyen technikai dolgok, de szépen lassan haladunk vele.
Ez a változás, amit veled meg a bandával kapcsolatban lehet olvasni, ez a nyugodtabb hozzáállás érződni fog a korongon? Egyáltalán figyeltek erre a tükröződésre, vagy ne kérdezzek ilyen hülyeséget?
- Hát ez biztos a korral is jár… amikor huszonévesek voltunk, akkor biztos másmilyen számokat írtunk. Mérgesebbek voltunk, bátrabbak talán… nem mintha mostanra ez kikopott volna, de a hangsúlyok azért áttevődtek az ítélkezésről meg a hibás kereséséről a megoldások kutatására.
Ilyen értelemben igen, talán másabb lesz a hangvétel, de ezt sosem tudjuk így előre. Nagyon sok szám érdekes módon alakult… átadtam egy csomó demót a többieknek, amin az utóbbi három évben számítógépeztem, a legtöbbnek majdhogynem kész világa van, nem csak egy gitár meg egy ének… szóval tényleg mindent tabuk nélkül átadtam, és volt jó pár, amire én nem is gondoltam volna, hogy ez jó lehet, vagy érdekes, és egy csomó ilyenre így rákaptak, hogy tök jó, ez menjen!
Jót tett ez a szünet? Úgy zeneileg, mint emberileg…
- Hát ha engem kérdezel, akkor bennem most nagyon kellemes élmények vannak ezzel kapcsolatban. Most döbbentem rá arra, hogy ezek kurvajó srácok és nagyon örülök, hogy ilyen arcokkal tudok dolgozni.
De hogy három évvel ezelőtt mi volt… hát nem tudom. Szerintem ők nem változtak sokat. Inkább nekem voltak korábban ilyen paráim, hisztijeim, meg nem beszélt dolgok, amik kivetültek. Mára felnőttebbek is vagyunk, rengeteg mindent kibeszéltünk és most lett egy ilyen jó kis közös tér, amiben jó lenni.
Valahol említetted a visszatérés anyagi oldalát és most mindenki rácuppant erre, hogy ’Na akkor itt is csak a pénzről van szó’… én, ahogy itt ülök, abszolút nem ezt érzem.
- Nincs is így.
A legutóbbi Kafkaz esemény milyen volt?
- A maraton? Az nagyon tanulságos volt. Ez már a harmadik vagy negyedik ilyen volt. Ilyenkor mindig végig tudok tekinteni magamon, mert öt órán keresztül játszani a számaimat, meg a hülyeségeimet, az így ilyen… Tényleg van egy csomó korábbi, sematikusnak mondható számom, ami picit talán maníros, vagy az elődökre hasonlít, aztán ahogy haladok előre, mindig jönnek azok, amik már, vagy most is tetszenek. Látom a folyamatot, ahogy lehámozódott a sok hatás a zenémről, és eljutottak egy olyan stádiumba, ahol most vannak. Ez tetszik.
Milyen visszajelzések voltak?
- Bírták ez emberek, elég sokan maradtak a végéig is… azt hiszem valami három órakor volt vége. Öt és fél óra színpad, meg a szünetek, meg minden… hát hosszú volt, na.
Az jó, hogy egy csomóan tudják a számokat… olyanokat is, amíg még nincsenek teljesen rendbe téve. A Kafkaz az elég kuplerájos dolog egyelőre, és előbb-utóbb már rendet szeretnék rakni, jövőre tényleg szeretnék erre időt csinálni.
Hogy kell elképzelni ezt a rendrakást? Csak nem lesz egy Kafkaz lemez?
- Szerintem igen, jó lenne talán egy ilyen Top Hits lemezt csinálni. Gitárral, vagy ha a stúdió engedi, két gitárral, vagy valami minimális csörgővel így rá játszani, mert nem akarom átverni az embereket, hogy lemezen kurvajól meg van csinálva egy dal, és élőben meg csak egy gitár. Azt szeretném, hogy ha már egyszer csinálom, akkor az színpadon is ugyanolyan dolog legyen, mint felvéve. Sok szám csak úgy valahogy, félkészen kikerült a netre, én nem nagyon foglalkoztam ezzel, de most azt gondolom, hogy kell annyira tisztelni az embereket, akik szeretik ezt, hogy rendbe tegyem a Kafkazt. Én tisztában vagyok vele, hogy ez sosem lesz egy nagyszínpados produkció… ez azon az árszínvonalon van, amit a kisebb klubok is meg tudnak engedni maguknak, ennek ez a tere, de én azt akkor is szeretném tisztességesen csinálni.
Meg hát igény is van rá…
- Na jó, de ebben azért nagyon nagy szerepe van annak, hogy van egy anyazenekar, ami ehhez képest tök híres, meg tök nagy felületet csinált. Kaukázus nélkül nem hiszem, hogy létezne a Kafkaz.
Másik zenekarod, a K2. Létezik? Mennyire létezik?
- Hát… névlegesen létezik, de egyelőre nincs energiám, hogy annyit áldozzak rá, mint amit megérdemelne.
Lehet, hogy hülyeség, de Te belülről hogy látod, hogy ennek az alternatív, nem is tudom, gondolkodó, sőt, ahogy olvastam, ’ökorockos’ vonalnak az egyik vezéralakjává váltál?
- Ha-ha, dehogyis… dehogy váltam. Vagy nem tudom, nem hiszem. Az hogy az ökológiával nem foglalkozik senki, az egy faszság, másrészt, meg pont kapóra jön, hogy ez egy ilyen szűz terület és könnyebben ki lehet tűnni. De ez nagyon nincs így jól. Ez egy olyan téma, ami mindannyiunkat érint, vagy érinteni fog. Én mindig úgy gondoltam – amikor olvastam gyerekkoromban Lennonról, meg a beat nemzedékről, meg az ötvenes évek amerikai írójáról, Ginsbergről és hasonlókról, hogy ez túlmutat a szórakoztató iparon.
Nekem is lett egy ilyen romantikus hozzáállásom az egészhez, hogy ilyenkor hordószónokként lehet kocsmáról kocsmára profetikus gondolatokat átadni, és végül is lehet, hogy ennek hatása az, hogy lett egy ilyen vezéralak, vagy szócső-szerűség belőlem. De most már nagyon átalakult a zeneipar. Azt veszem észre, hogy egyre inkább ilyen ártalmatlan produkciók kerülnek ki a fősodorba, és ez egy picit azért zavaró. Hát valószínűleg azt jelenti, hogy ennek a kora lejárt. Mások a feltételek, meg egy csomó minden. De azért lehet, hogy szerencse is, hogy Magyarország harminc évvel le van maradva a Nyugattól, van mit behozni, van mit mondani…
Otthon milyen zenét hallgatsz?
- Otthon ilyen keleti zenéket hallgatok… van most egy új felfedezésem – vagyis hát nekem új -, ez a Gershwin nevű amerikai csávó a 20. század elejéről, meg ezeket a szerzetes mantrákat nagyon szeretem. De egy idő után kell azért a fülnek változatosság. Egyre kevesebbet hallgatok például szöveg központú zenét, mert egy idő után fárasztó. Nagyon kell figyelni a szövegeket, meg tudni a dolgokat.
Mondod Te, aki szintén elég erős üzeneteket adsz át…
- Igen, de azért én szerintem dallamosabb vagyok, mint az ilyen rap zenék, meg az ilyen amerikai nagyon pörgős szövegű zenekarok. Az egyszerűen követhetetlen. Én nagyon tisztelem ezeket a slam poetry-seket, ami tök jó, hogy így mennek, de elég nehéz nekem ezeket befogadni. A Punnanyval is az a jó, hogy vannak ilyen kellemes, belesüppedős refrénjeik. Nagyon-nagyon sok az infó. Eleve rengeteg az infó mindenütt. Mész az utcán, vezetsz, mindenhol táblák, hirdetés, reklámok… minden így zúdul rád, és pont a zenehallgatásnál nem vágyok már arra, hogy na még infó, még infó…
Ez után a kis csendespihenő után vissza kellett zökkenni egy ritmusba?
- Hát én azért pörögtem ez alatt is. Nem nagyon tudok nyugton ülni. Van egy ilyen workaholic tulajdonságom, de azért időnként vissza kell fognom magam. Meg ha az ember csapatban dolgozik, akkor más tempó van. De egyébként a kerti munkát szeretem a legjobban, mert az mentálisan kikapcsol.
Ismét készülsz politikai szerepvállalásra?
- Igen… hát konkrétumok alakulnak, a napokban fog kiderülni, hogy milyen formában, de arról majd úgyis mindenki hallani fog.
Legutóbb talán nem úgy jöttél ki ebből, mint ahogy az szerintem is természetes kellene, hogy legyen. Itthon még mindig nagyon sokan felhördülnek, ha egy művész, vagy közéleti személyiség zászlót bont valakik mellett
- Igen, ezt most másképp fogom csinálni. Sokkal jobban szét fogom választani a dolgokat. Magánemberként szerintem az ember azt csinál, amit akar. Ha akar, zenél, ha akar, politizál, mindenkinek van véleménye, és legyen is. De a kettőt nem mosom össze – bár sose csináltam szerintem; Kaukázus koncerten sosem fogalmaztam meg direkt politikai üzenetet, mert a közönséget kell tisztelni annyira, hogy nem terhelem ezzel az embereket, mint ahogy nem énekeltem Kaukázus számot semmilyen politikai rendezvényen, mert nem oda tartozik. Persze, elképzelhető, hogy az embernek a hitelessége így egy picit romlik.
Mint micsoda?
Kardos-Horváth János. Gitáros, énekes, dalszerző, univerzális, kitüntetett zenész. Ezeken túl pedig ember.
Ritkán adatik meg, hogy egy interjú túlmutasson önmagán, és a készítőt (reményeink szerint pedig az olvasót szintúgy) magánemberként is éppen annyira tanítsa, mint bármely más baráti magánbeszélgetés. Itt most ez történt. Politika, közélet, zene, társadalom... ezeket a címszavakat kellene kiemelnünk, de mégse tesszük. Hogy miért nem, az kiderül a következő sorokból...
- Bocs a késésért, éppen a Kaukázus próbaterméből jövök, szerencsére itt van nem messze.
Akkor tényleg készül az új lemez… milyen stádiumban jártok vele?
- Hát megvannak már a számok, amire mindenki igent mondott. Ez húsz szám, ebből még azért lehet lepotyog három-négy. Ezen megy most az agyalás… felénekelni, dobolni rá, meg ilyen technikai dolgok, de szépen lassan haladunk vele.
Ez a változás, amit veled meg a bandával kapcsolatban lehet olvasni, ez a nyugodtabb hozzáállás érződni fog a korongon? Egyáltalán figyeltek erre a tükröződésre, vagy ne kérdezzek ilyen hülyeséget?
- Hát ez biztos a korral is jár… amikor huszonévesek voltunk, akkor biztos másmilyen számokat írtunk. Mérgesebbek voltunk, bátrabbak talán… nem mintha mostanra ez kikopott volna, de a hangsúlyok azért áttevődtek az ítélkezésről meg a hibás kereséséről a megoldások kutatására.
Ilyen értelemben igen, talán másabb lesz a hangvétel, de ezt sosem tudjuk így előre. Nagyon sok szám érdekes módon alakult… átadtam egy csomó demót a többieknek, amin az utóbbi három évben számítógépeztem, a legtöbbnek majdhogynem kész világa van, nem csak egy gitár meg egy ének… szóval tényleg mindent tabuk nélkül átadtam, és volt jó pár, amire én nem is gondoltam volna, hogy ez jó lehet, vagy érdekes, és egy csomó ilyenre így rákaptak, hogy tök jó, ez menjen!
Jót tett ez a szünet? Úgy zeneileg, mint emberileg…
- Hát ha engem kérdezel, akkor bennem most nagyon kellemes élmények vannak ezzel kapcsolatban. Most döbbentem rá arra, hogy ezek kurvajó srácok és nagyon örülök, hogy ilyen arcokkal tudok dolgozni.
De hogy három évvel ezelőtt mi volt… hát nem tudom. Szerintem ők nem változtak sokat. Inkább nekem voltak korábban ilyen paráim, hisztijeim, meg nem beszélt dolgok, amik kivetültek. Mára felnőttebbek is vagyunk, rengeteg mindent kibeszéltünk és most lett egy ilyen jó kis közös tér, amiben jó lenni.
Valahol említetted a visszatérés anyagi oldalát és most mindenki rácuppant erre, hogy ’Na akkor itt is csak a pénzről van szó’… én, ahogy itt ülök, abszolút nem ezt érzem.
- Nincs is így.
A legutóbbi Kafkaz esemény milyen volt?
- A maraton? Az nagyon tanulságos volt. Ez már a harmadik vagy negyedik ilyen volt. Ilyenkor mindig végig tudok tekinteni magamon, mert öt órán keresztül játszani a számaimat, meg a hülyeségeimet, az így ilyen… Tényleg van egy csomó korábbi, sematikusnak mondható számom, ami picit talán maníros, vagy az elődökre hasonlít, aztán ahogy haladok előre, mindig jönnek azok, amik már, vagy most is tetszenek. Látom a folyamatot, ahogy lehámozódott a sok hatás a zenémről, és eljutottak egy olyan stádiumba, ahol most vannak. Ez tetszik.
Milyen visszajelzések voltak?
- Bírták ez emberek, elég sokan maradtak a végéig is… azt hiszem valami három órakor volt vége. Öt és fél óra színpad, meg a szünetek, meg minden… hát hosszú volt, na.
Az jó, hogy egy csomóan tudják a számokat… olyanokat is, amíg még nincsenek teljesen rendbe téve. A Kafkaz az elég kuplerájos dolog egyelőre, és előbb-utóbb már rendet szeretnék rakni, jövőre tényleg szeretnék erre időt csinálni.
Hogy kell elképzelni ezt a rendrakást? Csak nem lesz egy Kafkaz lemez?
- Szerintem igen, jó lenne talán egy ilyen Top Hits lemezt csinálni. Gitárral, vagy ha a stúdió engedi, két gitárral, vagy valami minimális csörgővel így rá játszani, mert nem akarom átverni az embereket, hogy lemezen kurvajól meg van csinálva egy dal, és élőben meg csak egy gitár. Azt szeretném, hogy ha már egyszer csinálom, akkor az színpadon is ugyanolyan dolog legyen, mint felvéve. Sok szám csak úgy valahogy, félkészen kikerült a netre, én nem nagyon foglalkoztam ezzel, de most azt gondolom, hogy kell annyira tisztelni az embereket, akik szeretik ezt, hogy rendbe tegyem a Kafkazt. Én tisztában vagyok vele, hogy ez sosem lesz egy nagyszínpados produkció… ez azon az árszínvonalon van, amit a kisebb klubok is meg tudnak engedni maguknak, ennek ez a tere, de én azt akkor is szeretném tisztességesen csinálni.
Meg hát igény is van rá…
- Na jó, de ebben azért nagyon nagy szerepe van annak, hogy van egy anyazenekar, ami ehhez képest tök híres, meg tök nagy felületet csinált. Kaukázus nélkül nem hiszem, hogy létezne a Kafkaz.
Másik zenekarod, a K2. Létezik? Mennyire létezik?
- Hát… névlegesen létezik, de egyelőre nincs energiám, hogy annyit áldozzak rá, mint amit megérdemelne.
Lehet, hogy hülyeség, de Te belülről hogy látod, hogy ennek az alternatív, nem is tudom, gondolkodó, sőt, ahogy olvastam, ’ökorockos’ vonalnak az egyik vezéralakjává váltál?
- Ha-ha, dehogyis… dehogy váltam. Vagy nem tudom, nem hiszem. Az hogy az ökológiával nem foglalkozik senki, az egy faszság, másrészt, meg pont kapóra jön, hogy ez egy ilyen szűz terület és könnyebben ki lehet tűnni. De ez nagyon nincs így jól. Ez egy olyan téma, ami mindannyiunkat érint, vagy érinteni fog. Én mindig úgy gondoltam – amikor olvastam gyerekkoromban Lennonról, meg a beat nemzedékről, meg az ötvenes évek amerikai írójáról, Ginsbergről és hasonlókról, hogy ez túlmutat a szórakoztató iparon.
Nekem is lett egy ilyen romantikus hozzáállásom az egészhez, hogy ilyenkor hordószónokként lehet kocsmáról kocsmára profetikus gondolatokat átadni, és végül is lehet, hogy ennek hatása az, hogy lett egy ilyen vezéralak, vagy szócső-szerűség belőlem. De most már nagyon átalakult a zeneipar. Azt veszem észre, hogy egyre inkább ilyen ártalmatlan produkciók kerülnek ki a fősodorba, és ez egy picit azért zavaró. Hát valószínűleg azt jelenti, hogy ennek a kora lejárt. Mások a feltételek, meg egy csomó minden. De azért lehet, hogy szerencse is, hogy Magyarország harminc évvel le van maradva a Nyugattól, van mit behozni, van mit mondani…
Otthon milyen zenét hallgatsz?
- Otthon ilyen keleti zenéket hallgatok… van most egy új felfedezésem – vagyis hát nekem új -, ez a Gershwin nevű amerikai csávó a 20. század elejéről, meg ezeket a szerzetes mantrákat nagyon szeretem. De egy idő után kell azért a fülnek változatosság. Egyre kevesebbet hallgatok például szöveg központú zenét, mert egy idő után fárasztó. Nagyon kell figyelni a szövegeket, meg tudni a dolgokat.
Mondod Te, aki szintén elég erős üzeneteket adsz át…
- Igen, de azért én szerintem dallamosabb vagyok, mint az ilyen rap zenék, meg az ilyen amerikai nagyon pörgős szövegű zenekarok. Az egyszerűen követhetetlen. Én nagyon tisztelem ezeket a slam poetry-seket, ami tök jó, hogy így mennek, de elég nehéz nekem ezeket befogadni. A Punnanyval is az a jó, hogy vannak ilyen kellemes, belesüppedős refrénjeik. Nagyon-nagyon sok az infó. Eleve rengeteg az infó mindenütt. Mész az utcán, vezetsz, mindenhol táblák, hirdetés, reklámok… minden így zúdul rád, és pont a zenehallgatásnál nem vágyok már arra, hogy na még infó, még infó…
Ez után a kis csendespihenő után vissza kellett zökkenni egy ritmusba?
- Hát én azért pörögtem ez alatt is. Nem nagyon tudok nyugton ülni. Van egy ilyen workaholic tulajdonságom, de azért időnként vissza kell fognom magam. Meg ha az ember csapatban dolgozik, akkor más tempó van. De egyébként a kerti munkát szeretem a legjobban, mert az mentálisan kikapcsol.
Ismét készülsz politikai szerepvállalásra?
- Igen… hát konkrétumok alakulnak, a napokban fog kiderülni, hogy milyen formában, de arról majd úgyis mindenki hallani fog.
Legutóbb talán nem úgy jöttél ki ebből, mint ahogy az szerintem is természetes kellene, hogy legyen. Itthon még mindig nagyon sokan felhördülnek, ha egy művész, vagy közéleti személyiség zászlót bont valakik mellett
- Igen, ezt most másképp fogom csinálni. Sokkal jobban szét fogom választani a dolgokat. Magánemberként szerintem az ember azt csinál, amit akar. Ha akar, zenél, ha akar, politizál, mindenkinek van véleménye, és legyen is. De a kettőt nem mosom össze – bár sose csináltam szerintem; Kaukázus koncerten sosem fogalmaztam meg direkt politikai üzenetet, mert a közönséget kell tisztelni annyira, hogy nem terhelem ezzel az embereket, mint ahogy nem énekeltem Kaukázus számot semmilyen politikai rendezvényen, mert nem oda tartozik. Persze, elképzelhető, hogy az embernek a hitelessége így egy picit romlik.
Mint micsoda?
- Mint művész. Nekem a Szörényi Levente egy kedvenc előadom és nagy példaképem, és nagyon sajnáltam, hogy így belekeveredett a dolgokba. De lehet, hogy szarul csinálta, sőt biztos. Nála ez összefolyt.
Mit gondolsz, hova fejlődhet még a Kaukázus? Nagy Gábor beszélt erről a Wasabi kapcsán, hogy az építkezés a legizgalmasabb rész
- Igen, ezzel egyet lehet érteni. Építkezni jó, de élni is jó. Működtetni valamit, ami megy. Jó ha van egy folyamatos felület. Bőven van még hova fejlődni, és ez azért még eléggé réteg dolog. Nem biztos, hogy ezen nekem kell változtatni, de ha az időt meg az esélyt megadjuk, akkor ez még nagyon sokáig működhet. Abban változott talán a hozzáállásunk, hogy már nem mi akarunk nyomulni, hanem van egy pici ráhagyás a dolgokra. Ennyit el lehet árulni, hogy a zeneipar, az egy ilyen piac, hogy nagy véletlenek nincsenek. Ha dolgozol, foglalkozol vele, jó lemezt és jó számokat, szép klipet csinálsz, ápolod a facebookot, szerzel fellépéseket, akkor ez egy idő után elkezd működni. Olyan nincs, ha valami színvonalas, akkor az behaljon.
Sok zenész ott téved, hogy nagyon csalóka, amikor Te folyamatosan hallgatod a zenédet a stúdióban, egy idő után jóra hallgatod, és ezt hiszed, hogy ez majd mennyire fog tetszeni mindenkinek; aztán nincsenek benne azok a hurkok, meg mégse jön be annyira, akkor meg vannak sértődve. Manapság minden felkerülhet az internetre. Ha valami jó, akkor az körbejár.
Azzal egyetértesz, hogy minél egyszerűbb az üzenet, annál könnyebben ér célba?
- Persze, ez igaz, ezt látjuk… X-Faktor, meg mittudomén. Mi azért ezzel szemben megyünk. Nem mintha bármi bajom lenne az X-faktorral, de itt azért egy alternatív kínálatról van szó. Itt is lehetnek egyszerű üzenetek. Nálunk is a Szalai Éva elég egyszerű, meg talán a Tartós Béke sem komplikálja agyon a dolgokat. Én abszolút slágerbarát vagyok egyébként. Mint az ékek, úgy működnek ezek a dalok. Rést nyit a közönség felé, amin át aztán aki akarja, elérheti a többi dalt, az összetettebb mondanivalókat. A slágerek is működnek, de nem feltétlenül kell agyontekerni a dolgokat bennük.
Nem kell komplikálni?
- Nem. A füvesek! Na, ők szeretnek mindent túlkomplikálni…
A füvesek?
- Igen, a füvesek, meg a drogosok… mindent túlgondolnak, aztán jönnek az összeesküvés elméletek, meg a nagy megfejtések, de nekem az a szomorú hírem, hogy én is megjártam ezeket az utakat, és nincs ott semmi. Én mindenhol magammal találkoztam. Minden sarokban, ahol féltem, ott igazából magamtól féltem; mindenhol, ahol jó kedvem volt, ott meg magamtól volt jókedvem. Ez egy kurvanagy rádöbbenés, hogy az ember igazából magányos.
De ez nem egy negatív magány...
- Nem, ez nem a depressziós magány, hanem hogy képesnek érzed magad kontrollálni az érzelmeidet, az indulataidat, és ezek alapján viszonyulsz a világhoz. Sok minden azért nem működik szerintem, mert túl sok mindent csinálnak az emberek… de nem általánosítok, beszélek inkább magamról: amikor nekem sok zűrzavarom volt, a magánéletem is tönkrement, a családom is tönkrement, az minden azért történt, mert annyi felé szakadtam, hogy végül sehol sem tudtam igazán jelen lenni. Amikor ilyen állapotok vannak, akkor az ember menekül, mert azt hiszi, hogy itt-vagy ott jobb lesz… Szóval, amíg ezek a nagy szembenézések nincsenek meg, addig menekül az ember – már aki - , addig nem tud megnyugodni. De ezeket a nyugalmi állapotokat elő is lehet idézni sok mindennel.
Például tudni kell nemet mondani. Kicsit fáradtabb az ember, vagy nem olyan szögben áll éppen, és hívják bulizni, akkor ne menjen, mert úgyse lesz jó.
Annál sokkal több színtere van egy ember életének, hogy mindenhol 100%-ban tudjon jelen lenni.
Neked volt egy ilyen katarzis, vagy fordulópont mikor ezekre rájöttél?
- Volt-volt, de én nem ezekhez kötöm. Nincsenek varázsütések…
Mégis mi kellett ehhez? Sok Müller Péter könyv?
- Hát kaptam anyukámtól Müller Péter is, meg Poppert is, egyiken-másikon jól szórakoztam, de ezeknek belülről kell jönnie, kívülről igazán senki nem tudja megmagyarázni neked, hogy hogyan csináld. Úgy nem működtek a dolgaim, ezért megpróbáltam máshogyan.
Én úgy látom rajtad, hogy ez akkor sikerült. Emberileg is, meg hát Kaukázusilag is…
- Ja, hát zenekarilag elég nehéz kérdés volt. Nagyon sokat gondolkodtam ezen, hogy mennyire utálom én ezt, hogy ez mennyire jól menő dolog volt, meg mennyire jól éreztem magam ebben a szerepben, aztán ugye mindenki fasz lett, csak én nem, meg mindenkit hibáztattam, csak magamat nem. Rájöttem, hogyha így marad, akkor nekem mekkora energiámat felemészti ez a haragtartás, meg a sértve érzés. Ők ügye együtt maradtak a Magashegyiben, úgyhogy én lettem, akit átvertek, akit kihasználtak, a mittudomén… ebben a szerepkörben ringattam magam.
Ami nyilván baromi kényelmes volt…
- Kényelmes volt, meg baromság is volt. Annyi energiámat lekötötte ez a faszkodás, hogy nem tudtam egy jót nevetni. Amúgy nem akartam én első körben ebből megint zenekarozást, aztán mikor végigbeszéltünk mindent, meg minden tisztázódott, és szóba jött a zene, akkor én marhára féltem, mert még azt hittem, hogy ez így korai, meg mondták kívülről, hogy melegítve csak a töltött káposzta, meg ilyenek.
De mindenkinek más az útja. Érdemes megbeszélni a dolgokat a szüleiddel, a barátaiddal, infókat kell gyűjteni, forgasd meg magadban, és a végén Te dönts. Nincs egy ilyen általános, végső szabályrendszer. Te érzed, hogy akarod csinálni… és ha ez még működik is, akkor az az igazi jó.
A Kaukázust nagyon sokan várták vissza. Egy pillanat alatt visszaálltatok oda, ahol voltatok?
- Hát azért nem egészen. Ez a Nyár nekünk most a múltról szólt. Új lemez nélkül jöttünk vissza… de maradt még annyi a bandából, hogy az embereknek ez is tetszett, meg így is örültek nekünk, aminek meg mi örültünk. Ez egy jó dolog, de különben is akartunk csinálni egy új albumot. Szerintem még nem vagyunk azon a szinten, ahol voltunk. Persze… jobbak a cuccok, meg érettebbek lettünk, meg értjük, hogyan működik ez az szakma, de a reflexiókat, meg az életet, meg a frissességet akkor tudjuk majd tényleg teljes egészében visszahozni, ha elkezdünk járni az új lemezzel.
Mikorra tervezitek megjelentetni?
- Hát így tél végére. Már játsszuk róla a Fotocellát, meg a Ciprust, és eddig ezek a dalok úgy látjuk, hogy jól működnek.
Van még benned drukk egy fellépés, egy dalpremier előtt?
- Figyelj, én minden koncert előtt izgulok. Ha tizenöt gyereknek játszom egy gyerekzenekarral, akkor is. Itt a popzene éles harcterén azért más, mert itt nagyot lehet esni, de repülni is. Gyerekeknél amúgy jobban lehet mérni az érdeklődést, a felnőtteknél meg sok az udvariaskodás. Az emberek könnyebben bocsátják meg a lopást, meg a hazugságot, mint az őszinteséget...
Sokan gyűlöltek is minket a zenésztársadalomban… talán jogosan, talán nem. Mert milyen megosztóak vagyunk, meg azok a szövegek, meg szar a hangom, meg nem is tudok énekelni, akkor meg mitől vagyunk ilyen népszerűek… hát kaptunk hideget-meleget… ezek még nem múltak el. Sok zenei újságíró már biztos hegyezi a tollát, hogy na, hol lehet majd egy jót trollkodni… szóval ez ilyen.
Hát a negatív hír is hír…
- Oké, de hát a két vezető zenei híroldal? Ott bármilyen új zene merül fel, akkor szinte azonnal csak a fikázás megy. Ez szomorú, és nem az előadóról állít ki bizonyítványt… Szóval, ha ez a színvonal… Egy átlagember azt se tudja, hogy vannak ezek az oldalak. Nem szabad, hogy az ember megijedjen itt szakmán belül, mert itt ugyanolyan farkastörvények vannak, mint máshol. Vagy tekintélyt parancsol magának valaki, mint mondjuk az Ákos, aki évtizedek óta dolgozik ezért, és kiépítette magának a teret - akkor Őt már sikk szeretni, de ha még kicsi vagy, akkor rugdosnak. Mi még ide tartozunk szerintem. Ezt az elején még a szívemre vettem, de aztán rájöttem, hogy hülyeség.
A mentális hozzáálláson sok minden múlik. Az én komfortzónám akkor működik, ha úgy nézem, hogy minden fasza. Kevesebb konfliktusom van.
Ez követendő
- Remélem. Nem kéne ennyit kattogni a dolgokon, hanem picit hátrébb lépve többet szemlélődni. Ez a déli népeknél inkább van, így mint nálunk. Látványosabban hadonászik két olasz, mert összevesztek egy kiflin, de két perc múlva már nem izgulnak ezen. Más a konfliktuskezelés.
Igen, mi talán egy kicsit kicsavarodtunk…
- Nálunk ugye a történelem vihara, meg minden… így széttépázták a társadalmat. Egy filmrendező barátom szokta mondani, hogy minden kocsmában beszédtéma például Trianon, de a kulturális szcéna például ezt sem nem követi le, mint ahogy szinte semmit, mert kínos. Az emberek erről beszélnek, de közben meg úgy érzik, hogy az a társadalmi szövet, amiben élnek, ez nem az övék. Van egy fal, vagy emelődött egy fal a napi valóság, és a társadalomról a művészetben, a kultúrában mutatott kép között. De rengeteg ilyen kibeszéletlenség van: az ’50-es évek korszaka is itt él velünk, furcsa és félelmetes dolgok… A zsidók deportálása például felfoghatatlan, én nem is értem, hogy miért van ez a gyűlölet a zsidókkal szemben – én nem vagyok származásilag zsidó, de ha kell, akkor felvállalok ilyen témákat is. Nem azért mert mittudomén, pénzt akarok, hanem mert ez egy emberi minimum.
Igen, a többmilliós nézettségű Barátok közben valahogy a tanmeséknél komolyabban nem merül fel ilyen mélyen húzódó téma
- Valószínűleg ha én lennék az, aki eldönti, hogy mi menjen ezekben az amúgy üzletileg sikeres műsorokban, akkor én sem tennék bele semmi rizikósat. Fontosabb, hogy legyen miből kifizetni a műsor készítőit, minthogy ezek a társadalmi problémák meg legyenek beszélve. Ezek persze magánvélemények. Én csinálom a dolgomat, ez a legtöbb, amit tehetek.
Koncertek, hasznos infók, zenék, jó délutánok, kellemes esték, nyerő lottószámok a léleknek:
Kardos-Horváth János on facebook
Kaukázus on facebook
KafKaz on facebook
fényképek: Kardos-Horváth János official
