Kapcsolat: irokezmagazin@gmail.com ∗ +36-70-340-6544 ∗ http://irokez-magazin.blog.hu/

Írokéz magazin ∗pop-kultúr-mentálmagazin∗

Fenomenális VOLT- Basszustól remegő gyomor a fesztivál utolsó napján

2013. július 11. - Írókéz magazin

Büszkén jelentjük, hogy mi is részesei voltunk a méltán népszerű soproni VOLT fesztivál száztízezres rekordjának: ha csak egy napra is, de csatlakoztunk az egy emberként lélegző és tomboló tömeghez. Az utolsó, szombati napon a hazai könnyűzenét képviselő Fish!, Odett és az Anna & the Barbies koncertjeibe pillantottunk bele, az igazi nagy dobás viszont Parov Stelar, Example, és a GusGus basszusbombája volt.

 

„Egy napon, mikor nyuszikának semmi jobb dolga nem akadt,

elindult a VOLT Fesztre, hogy tanuljon valami fontosat.

Mi azt tanultuk meg, hogy az Anna & The Barbies még mindig Magyarország egyik legmenőbb és legmeghökkentőbb bandája. A fesztiválterület gyors feltérképezése és a kötelező pózolós, Facebook-gyanús képek elkattintása után ugyanis a Pásztor testvérek együttesének koncertjébe csöppentünk, akik a verőfényes fél ötös időpont ellenére hatalmas pop-rock karnevált varázsoltak a Telekom Nagyszínpadra, illetve annak vonzáskörzetébe. Pásztor Anna szokásához híven hihetetlen energiákat és karcos rímeket szórt a közönségre, olyan sokkoló sminkben és jelmezben, aminek láttán Lady Gaga is extázisba esett volna.

Közben az OTP Bank Színpadon Odett hozta a cukiskodó formáját: a tiszta énekhang és a makulátlan külső igazán figyelemreméltó teljesítmény volt a 40 fokos melegben, ráadásul még arra is maradt energiája, hogy kedvesen érdeklődjön a fesztivállakók alkalmi szerelmi kalandjairól. Ezzel párhuzamosan a GDF Suez Színpadon kevésbé volt könnyed a légkör: a Fish! elégítette ki a jóféle hazai rockra vágyók hallószerveit masszív dallamorgiával.

Később –de még mindig világosban– az osztrák Parov Stelar táncoltatta meg alaposan a népet, akik kis túlzással havonta lépnek fel hazánkban töretlen sikerrel. Egyértelműen Cleo Panther énekesnő színpadi jelenléte és hangszálai domináltak a színpadon, nem is beszélve a művésznevéhez illő párductestéről és az öltözékéről (ami valószínű egy ünneplő ruha és egy tornadressz szerelmi légyottjának gyümölcse). Nekünk a repertoár kissé monoton volt, és nagyon hiányoltunk olyan gyöngyszemeket, mint például a Shine, a True Romance vagy a Coco, amik bár a banda egy korábbi, Lilja Bloom énekesnővel kiegészülő konstellációjának a produktumai, de az aktuális dalospacsirta is simán a maga képére formálhatta volna őket. Legalábbis szerintünk (de ez magánvélemény J).


Ezután az OTP Színpad felé vettük az irányt, és felspanolva vártuk az izlandi GusGus elektronikus performanszát. Nem kellett csalódnunk: már az első ütemek hatására viharos tengerként hullámzott alattunk a padló a dobhártyaszaggató basszusoktól, és az önkívületi állapotban ugrándozó közönségtől. A majdnem 20 éve a nemzetközi elektronikus zenei szcéna innovátoraként tündöklő group felvonultatta a legutóbbi album, az Arabian Horse nagy slágereit, köztük a címadó dalt, illetve az Over-t, illetve korábbi dalok, például az Add This Song is felcsendültek. Az egyik frontember pedig megelevenült skandináv félistenként, Thorként tornyosult a közönség fölé hosszú, szőke hajával. A hangosítással akadtak azért problémák (az énekhang néha totálisan elveszett a basszusok kavalkádjában), de ennek ellenére tuti, hogy még nagyon sokáig fogjuk emlegetni ezt a koncertet!

A szombati lineup legtöbb embert a Lővérekbe csábító húzóneve kétségkívül Example volt. Ezt az előadást nyugodtan nevezhetjük biztonsági játéknak: futószalagon érkeztek a több tízmilliós Youtube-nézettségeket produkáló slágerek, a Changed The Way You Kiss Me, a Calvin Harris-el közös We’ll Be Coming Back, vagy épp a Kickstars. Szerencsére a mi kevésbé ismert kedvencünk, az előző album címadó dala (Playing In The Shadows) is felcsendült. Amúgy le a kalappal, hiszen hatalmas teljesítmény, hogy a majd másfél órás koncerten szinte csak olyan gigaslágerek sorakoztak, amiknek minden sorát tudta az őrjöngő, visítozó közönség. Example, azaz Elliot John Gleave bebizonyította, hogy a lemezeken hallható markáns, tiszta férfihang ellenére az élőben éneklés nem a legnagyobb erőssége (vagy csak nem akarta elnyomni a közönség önfeledt dalolását), ám energikus showman, akinek egy másodpercre sem olvadt le a teli vigyor az arcáról. Ráadásként a show igazán lenyűgöző, tűzijátékos-konfettiesős befejezést kapott.

Hajnalban még megvártuk Skream produkcióját, de csak fél órát bírtunk a retinagyilkos villódzás és a monoton döngölés miatt. Bár lehet, hogy a sajgó talpunk miatt rosszabbnak éreztük, mint amilyen valójában volt. Összességében viszont igazi sörszagú, szabadságfílinges fesztiválélménnyel lettünk gazdagabbak.

 

szexi ribizli

A bejegyzés trackback címe:

https://irokez-magazin.blog.hu/api/trackback/id/tr238355694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

295370 2013.07.15. 13:10:21

Nem ismerem ezt a bulit, csak sejtem, a környék lakóinak mekkora "élvezetet" jelentett. Mint a Balatonon, ahol elöszerettel irányítják a hngfalakat a vízre - a barmok - hogy minél több ember nyugalmát tegyék tönkre. Teszik ezt úgy, hogy a rendöröket lefizetik, a helyi jegyzö pedig hazudozik. Ugyanis a csendrendelet alól nem kapnak felmentést, csak sunyi módon eltürik a hajnalik tartó tam-tam-ot. Undorító, hogy a fagylaltosok, pékek, cirkuszok is üvöltenek mint a dervisek, azt hazudva, hogy van rá engedélyük, pedig nincs. Ugyanis a KRESZ egy törvény, miszerint lakott területen nem szabad hangjelzést adni, csak vészhelyzetben. Ráadásül álló helyzetben is csak 50db lehetne a hangerö, viszont nyomják vagy 100-al. Barom egy ország ez, a kisebbségek diktatúrája minden szinten.
süti beállítások módosítása