Azt nem is tudjuk szavakkal kifejezni, mekkora kitüntetésnek vettük, amikor az új irodalmi dimenziókat nyitó Rocklitera (vol.1) könyv szerzője, Baksa-Soós Attila meghívott bennünket a múlt heti, a 30Y-t, a Twistet, és Tesco Disco-t is csatasorba állító könyvbemutatójára az Akváriumba belenekihozzá. Műszakot cseréltünk, szabit vettünk ki, főnökasszonyokat udvaroltunk körbe, hogy elmehessünk, és mivel Dirty Joke és Four Fingers Franky – a látszattal ellentétben, és ha akar - még mindig ért a nők nyelvén, végül sikeresen landoltunk a szóban forgó, ünnepnek is beillő szeánszon, így elmondhatjuk Nektek, micsoda óriások között is jártunk.
Az, hogy Szűcs Krisztiánnal egy metrókocsiban utaztunk odafelé, már magában megérte, de ami ez után következett, attól szilánkosabbra tört az állunk, mintha Ali kínált volna meg egy parasztlengővel.
A bolygó humanoid lakosságának a következő, kétszavas mondat mindent el fog mondani arról, hogy milyen minőségű emberekkel is volt dolgunk aznap: Meghívtak sörre (!). De ha ezt nem tették volna, akkor sem tudnánk mást mondani, mint hogy olyan baráti fogadtatásban volt részünk, és olyan dicsérő szavakkal illettek minket, amitől Dirty Joke egyenesen elpirult, Frankynek meg visszanőtt az ötödik ujja – igaz, nem a kezére…
Olvassátok el, miről beszélgettünk Felhőjáró Baksa-Soós Attilával, Ábrahám Zsolttal (HS7, The Twist) és Gradvolt Endrével (30Y) - Ács Oszkár (Amber Smith, The Twist) felügyelete mellett :-) Fogadjátok szeretettel, mert Nektek csináltuk. Csóközön!
Honnan jött a Rocklitera ötlete, és miért azok a bandák szerepelnek benne, akik?
Baksa–Soós
- A Rocklitera nem csak egy könyv, hanem egy egész bulisorozat, és nem is csak egy irodalmi alkotás, hanem egy Lékó Tamás fényképeivel illusztrált, éjfélkor is körültáncolható kondér, amiben a fotóművészetet elegyítjük a zenével, az irodalommal, és minden egyéb művészeti ággal, amit el tudsz képzelni. Minden egyes benne szereplő zenekarról igyekeztünk egy saját szűrőnkön áteresztett képet adni, és visszaadni valamit nem csak művészetük velejéből, de belőlük, az emberekből is. Hangulatfestett storyboard.
Vannak köztük kevésbé ismertek is, például Frenk…
Baksa–Soós
Hogy miért ezeket a bandákat választottuk ki? Hát ugye ez egy kétkötetes könyv, kétszer 18 csapatot választottunk ki, és nagyon nagy gondolkodások során válogattuk be az első tizennyolcat. Egy nagyon súlyos szakmai zsűrin mentek át ezek az együttesek, San Diego-ból egy egyetemi tanárt kértünk fel, és a tibeti lámákat is megkérdeztük, hogy szerintük kiket kellene bevenni a buliba.
A Heaven Street Seven volt talán a legegyértelműbb választás. Annyira közeli barátaim az együttes tagjai, hogy nélkülük el sem tudtam volna képzelni a dolgot, és legalább így voltunk a We Are Rockstars-al is…
Ábrahám Zsolt
- De azt is elmondhatod a Heaven Street–el kapcsolatban, hogy az első ötlet pont a szombathelyi (?) turné alatt fogant meg benned… legalábbis mintha ezt mondtad volna…
Baksa-Soós
- Igen, tényleg! Ott a turnébuszban!
Amúgy mi folyik egy turnébuszban?
Baksa-Soós
- Amikor éppen nem könyvekről ötletelünk?
Pontosan akkor!
- Hát egy turnébuszban – legalábbis amikben én eddig voltam – először is nagyon sok ital folyik, rengeteg a nevetés és … khm… óriási a hangulat… néha vannak, akik még zenélnek is benne. Mondjuk nem a dobosok. És… hol is tartottunk?
Ööö… We Are Rockstars!
Baksa-Soós
- Igen-igen! Rajtuk annyira látszott, hogy mennyire tehetséges, és mennyire kimagasló zenekarról van szó – akik már most vezették a Petőfi listáját -, hogy őket is lehetetlen lett volna kihagyni. Szóval próbáltunk így egyensúlyozni, hogy egyrészt befutott zenekarok is legyenek, akikben megvan az a plusz, amit egyébként civil zenefogyasztóként is keresünk, másrészt pedig legyenek olyan bandák is, akik esetleg még nem rendelkeznek akkora ismertséggel, de megvan bennünk a potenciál.
Ez lehet, hogy véletlen, de mintha a Petőfi által játszott bandákból válogattatok volna…
Ábrahám Zsolt
- Ezzel én picit vitatkoznék... az biztos, hogy nem volt tudatos. Mert egyből itt a HS7, akiket nem feltétlenül a Petőfi miatt ismer a közönség, de való igaz, hogy van egy közös hivatkozási alap, miszerint az mr2 kibontotta ezt az underground, vagy alternatív vonalnak is nevezhető szférát, és megmutatta, hogy ez is a szó jó értelmében vett popzene, amit nem csak kis pinceklubokban lehet játszani, és igenis lehet ez is igényes, ízlésformáló. Ebbe beletartozhat a Quimby, és tőluk elmehetünk egészen a We Are Rockstarhoz, akiknek még lemezük sem volt, és mégis jó zenét játszottak.
A KOLIN-os srácoktól hallottunk egy véleményt, miszerint, ha valaki itthon eladható popularista zenét játszik, akkor ezzel a produkcióval csak nagyon nehezen érhet el sikereket külföldön, és ugyanez fordítva.
Baksa-Soós
- Én azt gondolom, hogy az elmúlt húsz-huszonöt évből minden művészeti ágban egyértelműen az a tapasztalat, hogy aki nevet csinál magának külföldön, igazán nagy nevet, az itthon is megkapja az elismerést. Fordítva már sokkal nehezebb… Például ott van Ligeti Gyuri, aki a We Are Rockstar előtti zenekarával, a Puzzle-el is világklasszis zenét csinált. Kimentek Angliába, és hiába az Oasis menedzsere, meg mittudomén, mégsem jött össze a nagy áttörés, pedig látszólag minden elképzelhető tehetség, adottság megvolt, hogy elinduljon a hajójuk. Szóval tényleg nagyon kis nüanszokon múlik, hogy az ember mennyire lesz sikeres a nemzetközi piacon.
Ábrahám Zsolt
- Erre sajnos én is tudok egy saját példát. A Heaven Street Seven 2006-ban A MIDEM fesztiválon díjat nyert (European Breakthrough Award nevű különdíját) Cannes-ban. Ott egy ilyen hatalmas elismerés után gratulált a zeneipar krémje – szervezők, az ottani kulturális élet vezető alakjai, kiadók, attasék, meg tényleg mindenki, akinek szava és súlya van a szcénában, aztán ezt itthon mégis jó magyar szokás szerint agyonhallgatták azok, akiknek szerintünk pont az lenne a dolga, hogy ezeket az eredményeket propagálják. De ne menjünk át negatívba…
Baksa-Soós
- Ne is! Inkább domborítsuk ki, hogy a Twist együttesben - amiben Zsolti szólógitározik -, is olyan eszméletlen tehetség van, és olyan neves együttes, hogy hihetetlen. Szűcs Krisztián a frontember, aki mikrofonnal a kezében született, és ott van a korábbi dobost, Szőcs Gergőt váltó Bernhard Hahn, ő az aki… :
Ábrahám Zsolt
- … hát Ő - többek közt - kiváló hangmérnök, nagyon régi barátja zenekarnak. A Heaven Street Seven-t gyakorlatilag ő fedezte fel, egy Stuttgartban lakó nyugatnémet ember. Nena-val, Kim Wilde-al dolgozott együtt, mint producer és mint dobos. Rendkívül tehetséges és szerény ember, aki nyakig benne van az európai zenei életben.
Baksa-Soós
- És borzasztóan jól is néz ki!
Ez szerintünk is elengedhetetlen idehaza. Gyakorlatilag nem láttunk még csúnya magyar zenészt.
Annak egyébként mi az oka, hogy itthon a legtöbben több zenekarban is játszanak? Ezek baráti kirándulások, vagy anyagai okai vannak? Mennyire lehet megélni a zenéből?
Baksa-Soós
- Ezt Zsoltinak kellene megválaszolnia… én írói szemszögből azt tudom elmondani, hogy ha egy író manapság csak szépirodalommal foglalkozik, akkor egy kiló sajtot nem tud megvenni. Muszáj mindenféle dologgal foglalkozni. Egy zenész esetében azért ez más kérdés…
Ábrahám Zsolt
- Hát van aki meg tud élni, van aki éppen hogy meg tud élni, de a nagytöbbség ma Magyarországon - csak ebből - nem tud megélni, mert nagyon kicsi a piac. Mindabból a szempontból, hogy az emberek nem vesznek lemezt - mert a közönség sem feltétlen erre tud költeni mostanában -, és kevesebb a fellépési lehetőség is, mint korábban. De ettől függetlenül a bandák között való mozgás arról is szól – legalábbis nálunk -, hogy igyekszünk kipróbálni magunkat több műfajban is, szélesítjük a tárházunkat, mint zenészek…
Baksa-Soós
- Bocs, hogy közbevágok, de itt jön Endi ( Gradvolt Endre, a 30Y gitárosa tényleg ott jött), és tök jó lenne, ha egy szólógitáros mellett egy másik szólógitáros is elmondaná a véleményét.
Endre, te miért vagy zenész? A nők miatt csinálod, vagy pénzért - amiről már tudjuk, hogy azért nem érdemes - , vagy van más alternatíva?
Gradvolt Endre
- Jaaa, hogy most ez a tematika? :-) Hát nézd, én bevallom, hogy soha nem gondolkodtam ezen. Tizenegy-két éves koromban határoztam el azt, amit más úgy szokott, hogy mozdonyvezető, vagy űrhajós lesz, hogy én így szólógitáros szeretnék lenni. Ez jött zsigerből, és azóta eltelt huszonvalahány év alatt sosem gondolkodtam azon, hogy miért csinálom. Csak csinálom, ez az életem és ennyi.
A zenélés százszázalékban kitölti az életed -anyagi biztonság, önmegvalósítás -, vagy csinálsz mellette mást is? Húsz év múlva is eltudod képzelni magadnak ugyanezt?
Gradvolt Endre
- Az életemnek most ez a központi eleme, mindent e köré építettem fel, teljesnek érzem magam benne, de majd szeretnék mást is hozzáadni, ami nem csak, vagy nem feltétlenül a szólógitározásról szól. Húsz év múlva is zenélni fogok. Azt persze nem tudom, hogy akkor is ennyire ez lesz e majd a bázisom, de képtelen vagyok elképzelni, hogy ne tartozzon bármikor is a legfontosabb dolgok közé.
A jelenlévők összes zenekarán kívül melyik az a banda, amelynek a koncertjére szívesen kifizetnéd a jegyet?
Baksa-Soós
- Neeem, hát szolidaritásból mindig kifizetjük a jegyet, ahová megyünk, még ha meghívnak, akkor is.
Gradvolt Endre
- Így van, így van!
Akkor viszont melyik a kedvenc bandád, hol zenélnél, ha nem a 30Y-ban zenélnél?
Gradvolt Endre
- Húúú… hát nem is tudom, de tényleg. Hát stabilan biztos nem játszanék máshol, mert akkor már ott játszanék, és nem itt… persze a jelenlévők bármelyikével is nagyon szívesen…
Baksa-Soós
- Endi! Most jön az udvarlós rész?
Ábrahám Zsolt
- Kézen fogva elsétálunk a naplementébe?
Gradvolt Endre
- Nem-nem :-) !
Azt tudjátok már, hogy a Rockliter vol. 2-ben (voltyú) kik lesznek?
Baksa-Soós
- Háát… ez egyelőre egy nagy titok, de annyit elárulok, hogy lesznek benne lányok is, és fiúk is!
Ez már tök jó lezárás lenne, de én még ki akarom húzni belőled, hogy melyik a kedvenc zenekarod.
Baksa-Soós
- Ez megint olyan nehéz, mert nincs. Ha egy zenekar ír háromszáz számot, akkor biztos, hogy előbb-utóbb találok olyat, amit szeretni fogok, szóval inkább az embereket tudom szeretni, nem a zenekarokat.
Akkor most egy könnyűt: kedvenc zeneszám (ilyeneket szokás kérdezni a vége felé, nem?)
Baksa-Soós
- Hát előfordul… :-) Adott pillanathoz, vagy élethelyzethez, lelkiállapothoz igazodó filmek, zenék léteznek. Minden aktuálisan tud kedvenc lenni. Ha azt kérdezted volna, hogy melyik számot hallgatnám meg 19 órakor egy kedden, akkor azt válaszolnám, hogy az a You Blister My Paint lenne, a Twist-től...
Ábrahám Zsolt
- He-he!
Baksa-Soós
- … ha meg 23:59 kor kérdezed meg, akkor a hmmm… a Litft Me Up a Rockstarstól. De hopp! Mondok akkor egy hajnali 4-órai számot is… - tudod, amikor már mindenen túlvagy – akkor meg a Mecseki sétányok a 30 ipszitől.
Nasrácok! Azt még azért elmondjuk, hogy a Lékó Tamás képeivel tűzdelt Rocklitera vol.1-et - baráti áron - simán megvehetitek bármelyik könyvesboltban. Mi is erre költöttük a Nagy Dudák - Szpesöl Edisönre félretett kakaópénzünket. Pedig az is qrvajó lett volna... :-) De most komolyan, nagyon megéri... szerintünk a Jávorszky-Sebők duó könyvei mellé emelkedő korszakos műről van szó, aminek ott a helye minden polcon, közvetlen a CD-k mellett! Ésezmosthalálkomoly!
Az interview után egyébként végigimádtuk a Twist, majd részben a 30Y koncit is, besegítettük egy ellenérdekelt magazin sweetsixteen munkatársnőjét is a rendezvényre, fényképezgettünk, dedikálgattunk, becsiccsentettünk - szóval tényleg jól éreztük magunkat, és megállapítottuk magunkban, hogy a Deák környékén vannak a legfeszesebb szoknyák - ami mondjuk nem is csoda, ha egy ilyen bandára lehet élesíteni a fókuszt, mint a Twist - és erre teljesen kötetlenül álljon itt a banda egyik opusa, amiről fogadjunk nem tudtátok, hogy az övék. Pedig de!
képeketakicsinálta és a szövegetakikalapálta:
Four Fingers Franky & Dirty Joke
Képgaléria, több infó, mez nyereményjáték, eladó űrhajóalkatrészek, használt szexuális segédeszközök adás-vétele az alábbi címeken elérhetők:
http://www.facebook.com/IROKEZ.magazin
